Novák Mihály: Zalavármegye az 1848-49. évi szabadságharcban (1908)

Októberi napok

124 honvédet itélt akasztófára lopásért.-Végrendeletét a kastélyban irtam meg, az akasztófát felállíttattam ; miután azonban a huszárok fölmentek Perczelhez, a czigánynak megkegyelmezett. Nagy örömmel hozták öt ki a huszárok, akinek ök nyertek kegyelmet." — De folytassuk tovább a leírást! Perczel személyes vezetése alatt állt 2 és fél zászlóalj és 4 ágyú; e csapat Becsehelyen át Letenyére nyomult. Itt a zalai 460 önkéntes — kiknek őrnag}

Ta G-yika Jenő, századosuk Inkey Kázmér, egyik főhadnagy pedig Kerkapoly Tivadar volt. — kitűnően viselte magát, mert az ellenség balszárnyát megkerülvén, a Murán való átkelést kivívták és a hátrálókat Turcsiscséig üldözték § elvettek az ellenségtől 3 ágyút. A Hunyadygyalogszázad pedig, mert ép ekkor jöttek a szaladó horvátok Alsódomboruból, 7 főtisztet és 760 közembert fogott el. Sokat beszéltek akkor Letenye vidékén Szládovics Ferencznek a hír szárnyára kapott vitézi tetteiről, aki egymaga 8 horvátot vágott le. E csatáról Kerkapoly Tivadar ur, aki ebben mint főhadnagy vett részt, a következőkép emlékezik hozzám küldött levelében: „ . . . Let°nyénél Perczel Mór tábornoktól vezéreltetve, próbára tétetett bátorságunk és kitartásunk, hol is először homlokegyenest az ellenséggel a Murához közel állottunk, s az ellenség ágyúi által boszantattunk : mert ha kárt tett is bennünk, legénységünk minden ránk lött golyóra hangosan kiáltotta: éljen a magyar! éljen a szabadság! Perczel látva a túlparton lévő ellen visszahúzódását, azonnal hidat veretett, s mithin a hid készen volt, felszólított bennünket: kik válalkoznánk önként az ellenséget üldözni? Erre én kiléptem a sorból s jelentettem, hogy kész vagyok a felhívást követni, meg3*ek az ellenség után. Az engedéty meglévén adva, elkiáltottam : fink! aki nem fél. utánam! Jöttek többen, s tán az egész zászlóalj velem tart, de midőn a 34-dik legém

r jött, a híd ketté szakadt, és 33-ad magammal túlnan maradtam ellenséges földön. Hallottam, mikor Perczel utánam kiáltotta, hog}' ne menjek előre, mert az ellenség megsemmisít. Magyar bátorsággal nyomultunk az ellenség után : mégis hogy csekély "számunk föl ne tűnjék, füzesbokrok között egész csendben mintegy félóráig mentünk, mikor egy faluba értünk, hol az ellenség egy része a házakban lappangott. Mintha erös sereg elöcsapata Volnánk,két csapatba osztva magunkat, egyik oldalon Bessenyey