Halis István – Hoffmann Mór szerk.: Zalavármegyei Évkönyv a Millenniumra (1896)

Kisfaludy Sándor. Darnay Kálmántól

KISFALUDY SÁNDOR. Mienk, egészen a mienk a szerelem halhatatlan költője! Se előtte, se utánna, nem sirt oly fájón költő lantja „a kesergő szerelemről", nem suttogott, nem enyelgett oly édesen a „boldog szerelemről." Sümeg várának ormáról egy ezredév emlékeként, omladozó bástyák néznek le reánk, az évek versengnek a rombolás munkájában ; ma még büszkén áll egy viharedzett bástya, egy évtized viszontagsága már léket üt rajta, a másik megingatja, hogy a harmadik romhalmazzá dönthesse, elpusztul minden az ég alatt, melyet nem őriz a kegyelet ! Egy kis ház áll a vár tövében, most is ugyanaz a vasrács védi ablakjait, ugyanaz a farács keriti be a ház előtti kis kertet, még a tető ablak is a régi. A sötétes folyosó, a bolthajtásos szobák, a nehéz tölgyfa-ajtók nagy rézzárai, sőt íróasztala helyén a padlóban ma is ott látszik a két mélyedés, mely egy félszázadon át folytatott szorgalmas írói munkásság látható bélyegeként hagyott ott a költő vaspatkós csizmája. Minden 7*