Halis István – Hoffmann Mór szerk.: Zalavármegyei Évkönyv a Millenniumra (1896)

Kisfaludy Sándor. Darnay Kálmántól

100 úgy áll ma is, hogy azt hihetnénk, nem örökre távozott el tőlünk, büszkeségünk; ha ott nem állna a ház homlokzatán márványba vésve: „E házban született, élt és halt meg Kisfaludy Sándor." Leülök a Kisfaludy szobor talapzatára, elmerengek. Látom magam előtt a komorképű atyát, Kisfaludy Mihályt, mellette ülve nejét, Sándorffi Annát, ölében egy szőke hajú fiucskával, az első­szülött Sándorral ; majd mint egy csintalan makranczos fiúcskát látom, ki édes anyja tilalma ellenére ott mászkál a kiskert alacsony bástyáján, majd később mint a győri gymnasium növendékét, ki Mandli János bognármester házából járja a benczés gymnasium osztályait, fellázadva tanárai igaztalansága ellen, mert 8-ik emi­nensnek hirdette ki az igazgató. A Pozsonyban töltött bölcsész Kisfaludy S. Kisfaludy S. szobra, szülőháza Sümeg várának romjai. Sümeg. hallgatói évei, hol elsőben foglalkozik az irodalommal, elmosódnak emlékemben, hogy annál élénkebben tűnjék fel katonáskodása. Atyja ellenére a testőrséghez vágyik és mint kádét beáll a Sán­dor Leopold huszárezredbe Erdélybe ; innen kerül fel Bécsbe, mint testőrhadnagy, hol Takács, Bacsányi társaságában tölti szabad óráit, mig rabjává nem lesz Medina Maria hírneves művésznőnek, ki rajongásig imádja a nyalka testőrhadnagyot. Az édeni napokra felhő borul, az új testőrkapitány Splényi, irigy szemmel nézi Kis­faludy szerencséjét a nagy művésznőnél és mindent elkövet, hogy megkeserítse a boldog szerelmes napjait. Kisfaludy határozott jel­leme nem tűri az igaztalanságot, öt társával fellázad Splényi ellen, miért Olaszországba, Milanóba helyeztetik át büntetésből. Mielőtt a hosszú útra kelne, eljön Sümegre búcsút venni övéi és barátai-

Next

/
Oldalképek
Tartalom