Halis István – Hoffmann Mór szerk.: Zalavármegyei Évkönyv a Millenniumra (1896)

Spissich János. Halis Istvántól

116 sait meghaladó műveltségével magasabb szempontból birálta a viszonyokat, mintsem megengedve volt : tehát összeütközésbe kellett jönnie a meglevő rendszerrel, sőt magával szemben találta a rendszer legmagasabb tagját, a királyt is. A francziák iránt érzett sympathiája miatt Spissich annyira compromittált egyén volt, hogy Martinovics bebörtönöztetésekor elrendelték az ő elfogatását is. Ezt azonban megtudta Spissich és megszökött. Jó ideig a kehidai szőlőhegyben bujdosott. Alikor elmúlt a vész első rohama, Spissich jelentkezett a budai helytartó tanácsnál. Nem találták bűnösnek, de azérrt négy hónapig mégis börtönben tartották, sőt Ferencz király kizárta Spissichet 1796. évben az országgyűlési követek közül is. Egy évvel később Stájer- és Horvátország határaiba közeledtek a francziák. A veszedelem különösen Zala- és Vasvármegyéket fenyegette. Zalamegyéhez királyi parancsolat érkezik, mely általános felkelést rendel és 4500 fegyveresnek azonnali kiállítását. A vármegye rendei összegyűlnek és azt határozzák, hogy nem teljesitik a parancsot. Ellene felírnak a királyhoz. A feliratban Ferencznek szemére vetik, hogy a megigért békét különféle ürügyek alatt megszegte, hogy a katonák meggyöngítették az országot, hogy a kivetett adók elviselhetlenek s hogy a francziák diadalmas seregének, (metyet az osztrák hadsereg több más hires hatalommal együtt sem tudott visszaszorítani), a gyakorlatlan magyar nemesség nem fog ellenállhatni. Különben e nevezetes közgyűlésen többen azt akarták kimondatni határozatként „hogy a zalamegyeiek készebbek kezet fogni a francziákkal, mint az eddigi kormányzás alatt élni." A római császár és magyar király tetteinek ezen kritikájáért Spissichet egv királyi parancs simpliciter megfosztotta alispáni tisztétől és bárminő hivatal viselésére alkalmatlannak nyilvánította. Ezenkívül lesújtott a királyi rendelet Zalamegye minden kiváló emberére. Festetlek György grófot megfosztotta kamarási titulusától és kitiltotta Bécsből. Tnboly Lászlót és Kozits Istvánt kitörültette a táblabirák közül, Mlinaries Lajos előbbi vice-alispánt eltiltotta a hivatalviseléstől, a „szószátyár" Szapáry Péter grófot pedig Bécsbe citálta királyi dorgatorium meghallása végett. Sőt még a főispánt AIthán Mihály János grófot is (saját szavai szerint) „úgy megszidták Bécsben, mint a kutyát", ezenfelül őt is elcsapta főispáni székéről a királyi harag és a vármegyét Somogyi János által administráltatta. Ezzel megszűnt Spissich nyilvános szereplése. Gyanús ember maradott, kinek nem volt szabad tenni semmit se. Elkeseredve látta a szabadság letiprását s a Francziaországból hozzánk érkezett hatalmas eszmék elnyomását. A mult század legutolsó napján irt dolgozatában megragadó ihlettel kérdezi : — Uj század, mit hozasz nekünk ? Fellázad-e az emberiség, hogy lerázza igáját, kivivja igaz jussait és megboszulja eddigi kínzását? Uralkodni akar-e továbbra is minden vallás, ahelyett hogy békességre intené híveit? Uj század, milyen leszesz? Az uj század első éveiben még rosszabbak lettek a viszonyok, s az érzékeny Spissichet csakhamar megölték lelki izgalmai. Meghalt kisgörböi birtokán 1804-ben. Pedig kár volt neked, szegény Spissich, annyira szivedre vénni a dolgot ! Okos ember létedre tudnod kellett, hogy az apostolokat sohasem szerették a királyok. Spissich fia: Sándor, hadnagy volt 1809-ben a zalamegyei felkelőségnél; unokája: László pedig most is él Vönöczk helységben, Vasvármegyében. Hal is István.