Halis István – Hoffmann Mór szerk.: Zalavármegyei Évkönyv a Millenniumra (1896)

Deák Ferencz. Szalay Sándortól

DEÁK FERENCZ (1803—1 876.) Irta: Szalay Sándor. Deák Ferencz Zalamegyében, Keliddn^született 1803. október 17-én. Atyja földbirtokos volt s gyermekeit gondos nevelésben részesítette. Ferencz korán árvaságra jutott és bátyja Antal vette gondviselésébe. Középiskoláit Keszthelyen, Pápán és Nagy-Kanizsán befejezvén, a bölcsészetet és jogot Győrött hallgatta, hol már a tanulmányainak odaadással élő ifjú kimagaslott társai közöl. Később Pestre ment joggyakornoknak s az ügyvédi diploma megszerzése után visszatért Zalába, hol megyei tiszteletbeli ügyész, majd árvaszéki jegyző, utóbb árvaszéki elnök és táblabiró lett ; de — ami az ő puritán jellemét már akkor is fényesen igazolta — fizetéses megyei hivatalt sohasem viselt. Az 1825-iki országgyűlésen a Berzsenyi által is megénekelt felsöbiikki Nagy Pál és társai kitűzték a szabadelvű mozgalmak lobogóját ; Széchenyi István is kilépett reform eszméivel. Deák Ferencz lelkében nyomban kigyúlt a rokonérzés szikrája ; a szabadelvű ellenzék mozgalmához csatlakozott és alapos jogi ismeretei, erélye, higgadt gondolkozása s hatalmas szónoki tehetsége által (mely kiválóan a meggyőzésben excellált) nemcsak vármegyénkben, hanem az egész országban feltűnt. Bátyja Deák Antal, ki 1832—36-ig a pozsonyi országgyűlésen vármegyénk követe volt, öcscse javára lemondott mandátumáról. Ekkor Deák Ferencz még nem volt egészen 30 éves. Első országgyűlési beszédjét a lengyelek ügyében tartotta s csakhamar feltűnt rendkivüli tehetsége és jelleme által ; a szabadelvű ellenzék rövid idő alatt vezéreül ismerte el. A napirenden volt kérdések mindegyikéhez hozzászólt s rendesen döntő erővel. Az országgyűlés bezárulása után az erősebb hullámokat vert reformmozgalmak ellensúlyozására a kormány szigorúbb rendszabályokhoz nyúlt. Wesselényit elitélték s az „ifjak" ellen indított investigatió eredményeül Kossuthot és Lovassit bebörtönözték, többet pedig felségsértéssel vádoltak. Az 1839-iki országgyűlés a méltatlan eljárás miatt forrongó ország hangulatának hatása alatt indult meg. Deák ismét az ellenzék élén állott s azt oly erélylyel, ügyességgel és bölcseséggel vezette, hogy pártjának a kormány előtt is nagy tekintélyt szerzett. Deák Ferencz bölcs mérséklete, tapintata, a kormány és a nemzet között támadt feszült viszonyt nagyban enyhítette, sőt némi közeledést is képes volt elérni. Az országgyűlés a kínos hangulat daczára sem maradt meddő ; az akkor szerkesztett büntető törvénykönyv, mely főképpen Deák Ferencz és Szalay László munkálkodásának köszöni tiszta elveit s könnyen érthető czikkelyeit, Európa legnagyobb jogtudósainak elismerésével találkozott. Az 1843-iki országgyűlés munkaprogrammjába a reformpárt és az ország közvéleménye főtárgyul a közös teherviselés kimondását és a nemesség kiváltságainak korlátozását tűzte ki. A kormány mindent elkövetett e törekvések meghiúsítására. Zalamegyében is sikerült a korteseknek kivinni, hogy a választók Deák Ferencz követnek kijelentették, hogy „a nemesség nem adózik."