Halis István – Hoffmann Mór szerk.: Zalavármegyei Évkönyv a Millenniumra (1896)

Deák Ferencz. Szalay Sándortól

/ 21 Erre Deák kijelentette, hogy igy nem vállal mandatumot és szavát meg is tartotta. , Eközben egészsége annyira megromlott, hogy az 1847-iki országgyűlésre sem fogadhatott el mandatumot. Mikor azonban a februáriusi franczia forradalom uj és hatalmasabb erővel tolta előtérbe a már egyébként is nagy talajt hódított reformeszméket, Deák Ferenczet sürgette pártja, hogy okvetlenül vegyen részt az országgyűlési tanácskozásokban. Mikor Batthyány megbízatott a független felelős minisztérium szervezésével, Batthyány kérésére s az ország közvéleményének óhajára elfogadta az igazságügyi tárczát. Azonban a megkezdett törvénykezési munkálatok fölé torlódtak csakhamar a rohamosan és feltartóztathatlanul fejlődő események. Deák Ferencz látván, hogy az ő higgadt mérsékletének talaja nem illeszkedhetik bele Pe£k Ferencz egjkori háza Kehidán. a bekövetkezett események termőföldjébe : az ország sorsának koczkára tételétől irtózva, az ügyek sorsát is Kossuth kezébe tette le. A ministerium beadta lemondását. A király kiadta a parlament feloszlatására vonatkozó rendeletet s annak lehozóját Lamberget a lánczhidon megölték. A feloszlató parancsot, mivel nem volt törvényes miniszter által ellenjegyezve, az országgyűlés törvénytelennek nyilvánította és együttmaradt. Ki volt mondva a forradalom. Forradalmi kormány alakult s annak élére Kossuth állott. Deák a megindult mozgalmaktól távol tartotta ugyan magát, de a képviselőségről nem mondott le. Windischgrätz a szerencsétlen moóri csata után ellenállás nélkül közeledett a főváros felé, mely fedezet nélkül volt hagyva. Ekkor az országgyűlés határozatából folyólag békekövetség ment Windischgrätz elé, melyet Batthyány és Deák vezettek. Batthyányi elfogták s ez többé nem is nyerte vissza szabadságát. Deákot is letartóztatták, de később szabadon bocsátották. 1849-ben