Halis István – Hoffmann Mór szerk.: Zalavármegyei Évkönyv a Millenniumra (1896)

Nagy-Kanizsa város története. Haíis Istvántól

32 A török elüzetése után nemsokára (1702-ben)Lipót császár megparancsolta Ka­nizsa erősségének lerombo­lását, nehogy a török újra elfoglal­hassa. Ennek következtében Kanizsán szétrombolni kezdették a várfalakat és a várban levő összes épületeket. A lakósok elhúzódtak a várban fek­vő Régi- és Uj-városból, — me­lyek különben is leégetve és össze­lődözve voltak, — az úgynevezett Külsővárosba, hova az invalidusok is házakat építettek a Lipót császár­tól kapott ingyen fundusokra. A Külső­vagy Elő-város lassankint megna­gyobbodott, melyet most már egy­szerűen városnak hívtak, mert a várban volt városrészeknek el­pusztítása folytán nem volt szükséges a megkülönböztető jelző. A mostani város nem volt körülvéve falakkal és árkokkal, még pedig sem az I—V. kerület, sem a különfekvő VI. és VII. kerület, mely utóbbit kiskanizsai városrésznek hívnak. Kis-Kanizsa városrész oly módon keletkezett, hogy a XVI. században néhány letelepedett rácz család az akkori vár délnyugati oldala mellé lakóházakat épített, s a kis telepet, mely később meg­nagyobbodott, Ráczvárosnak nevezték el. Ez lőn a mai Kis-Kani­zsa alapja. A Ráczváros sohasem képezett külön várost, de ennek daczára politikai okokból az ujabb időben (1868-ban) megkisére 1 Főutcza Nagy-Kanizsán.

Next

/
Oldalképek
Tartalom