Halis István – Hoffmann Mór szerk.: Zalavármegyei Évkönyv a Millenniumra (1896)

Nagy-Kanizsa város története. Haíis Istvántól

31 a törökök, kik a halálhír fölötti örömükben az ágyú kanóczokat meggyujtogatták és a várban levő összes ágyukból victoriát lőttek. Kanizsa vár 1664. évi ostromáról itt bemutatott képen L. betűvel jelölt Szent-Miklós templom az idők folyamán elpusztult, de manapság még látható belőle néhány tégladarab a Nyires-erdö közelében, a templom egykori helyén. Még egy régi templomnak romjai vannak Kanizsa mellett, a várostól délkeletre. Közvetlenül a város határa mellett, — (a mostani Szentgyörgyvári szőlőhegység területén,) — állott a SzentPéter egyházának nevezett pálos kolostor. A zárda mély vi zárokkal volt körülvéve s kőfalakkal és felvonóhiddal megerősítve. Elpusztult a tizenhatodik századbeli török háborúk alatt. A régi vizárok még teljes épségben van, szintúgy igen jól kivehetők a zárda egykori halastavának földbástyái. Az épületekből még látható itt-ott szétszórva néhány ezer tégladarab, melyet a nép el nem hordott építkezésekre, vagy össze nem tört kincsek keresése közben. Néphagyomány szerint a föllázadt köznép dúlta szét a kolostort és öldöste le a barátokat, mert az urirendből való szerzetesek tűrhetetlenül sanyargatták a környéket, nőket raboltak s vadászatban, rablásban és tivornyákban töltötték el egész életüket. A zárda helyét a nép Romladék néven ismeri. Kanizsa várát a haszontalanul elpazarolt tömérdek emberáldozat után (1690. évben) Batthyány Adám vezérsége alatt 60 ezer főnyi keresztény sereg vette ostrom alá. Az ostrom alatt Hasszán basa kiszökött a várból, hogy szorongatott hitsorsosainak segítséget hozzon, de elfogták, és Zichy István vicegenerális megölette őt, a várkapu elé dobatta a véres tetemet, melyre ilyen visszariasztó sir-iratot helyezett: „Ti kanizsai agák! látjátok, hogy követetek a fényes portánál nem kapott segítséget ; elment tehát a másvilágra segedelmet hozni az örökkévalóság portájáról!" Végre megadta magát az éhségtől elgyötört, füvekkel és gyökerekkel táplálkozó kevés számú — mintegy 600 főnyi — török őrség. (1690. ápril 13-án.) A vár bevételének dicsőítésére Lipót császár emlékpénzeket veretett. A kanizsai törökök feleségeinek nagy része keresztény nő volt. Mig a capitulatio feltételei Bécsből a császártól helybenhagyva visszaérkeztek, azon idő alatt a keresztény táborban levő franciscanusok a várba több ízben erőszakkal bementek a törökök tiltakozása és az ideiglenes megegyezés pontjainak ellenére, és az aszszonyokat rábeszélni törekedtek, hogy pogány férjeiktől elváljanak, mert másként nem gyóntatják meg. De az asszonyok semmikép se voltak rábírhatók az elválásra s végre is a barátok kényszerültek engedni és a makacs nőket meggyóntatni s bűneiktől feloldozni, hogy az Istennel kibékülve mehessenek férjeikkel uj hazájukba, Törökországba.