Halis István – Hoffmann Mór szerk.: Zalavármegyei Évkönyv a Millenniumra (1896)

Alsó-Lendva története. Dervarics Kálmántól

204 rozottan azt állitottam, mikép az Antoninus caesar uti könyvében, Poetoviuni és Sala közt jegyzett Halicanuni római város a mostani Alsó-Lendva helyén állt. Ezen művemet felküldém Romer Flórisnak, a ki azt Desjardins Ernő párizsi tanárral közölvén, feltételesen elfogadták fenti állításomat, s a műveikhez csatolt térképen Halicanum római várost a mostani Alsó-Lendva helyére jegyezték. Romer egyidejűleg felhívott, hogy Alsó-Lendvának római korszakbeli történetét mutassam be az országos régészeti s embertani társulatnak, a mit megtevén, az ezen társulatnak 1880 február 24-én Budapesten tartott nyilvános ülésében az a vélemény mondatott ki reá, hogy az leginkább Pannónia némely kétes topographiai pontjaira nézve lesz hivatva világosságot deríteni. Azon korban Poetoviumból (Pettau) Sabariába (Szombathely) és Aquincumba (Ó-Buda) az ut Halicanumon át vezetett. Attila hunkirálynak s vele a hunoknak Halicanumban s a mai Göcsejben — a Zala, Kerka és Váliczka folyók közti területén több izben történt megjelenését s ott tartózkodásukat számtalan hagyományszerü emlék és népmonda örökíti ; a benszülött göcseji nép máig is hun-avar ivadéknak tartatik ; hagyomány szerént Göcsejnek egyik határfolyója Kerka, Attila hunkirály hasonnevű első nejétől s első szülött Ellák fia édes anyjától nyerte nevét, a ki fürdés közben abba fult. Attilának a 454-ik évben történt halála után, az azáltal addig békében tartott népek ismét felszabadultak s ezek közé uj népek is vándoroltak be Attila tartományába, kik közöl megemlitendők a vendek, a kik északról jőve Halicanumtól, ezt is beleértve a mai Zala- és Vasvármegyének Mura melléki részén, alsó Stájerországban és Karinthiában telepedtek le. Attila halála után Pannoniában még az ostro-goth testvérek : Valamir, Theodemir és Videmir is telepedtek le ; Halicanum állt még akkor s Videmir fejedelemségéhez tartozott. Az ostro-gothok nem maradhattak Pannoniában, mert ennek évről-évre silányabb termése nem vala képes annyi népet táplálni ; miután Valamir csatában elesett, Theodemir Moesiába, a legifjabb Videmir Itáliába és Gálliába vezette seregét s ott telepedtek le. Az ostro-gothok helyébe Longobárdok léptek 527 év táján, a kikkel azonban királyuk Alboin 568 évben Itáliába költözvén, Pannoniát az avaroknak engedte át. Az avarok Magyar- és Erdélyországot kilencz kerületre osztották, minden egyes kerületben egy-egy kör-erődöt emeltek, melynek ők „vár" nevet adtak. Egy ilyen avar-gyürü (Ring) hét mértföldnyi térséget foglalt magában, rendesen a legtermékenyebb vidéket s ezen álló gazdag városokat és falvakat kerítették be, sőt ezen közerődöket akkép emelték, hogy annak közepén valamely nagyobb folyó vagy patak folyt, ilyen volt a Ringus Sabariae