Cselenkó Borbála: Szerzetesrendek az Árpád-kori Zala megyében (Zalai Kismonográfiák 9., Zalaegerszeg, 2006)

IV. A muraszemenyi ferences kolostor és az újudvari keresztes konvent az Árpád-kori Zala megyében - 2. Az újudvari keresztes vagy johannita konvent

Újudvarral kapcsolatban régészetileg igen kevés emlék maradt fenn, amely a johanniták ittlétéről tanúskodna. Talán az egyetlen (de mindenképpen a legismertebb) lelet egy 12. század végi kaputimpanon, amelyet az 1930-as években szántottak ki Újudvaron és most a Magyar Nemzeti Galériában őrzik. A félköríves formájú timpanonban egy erősebben kimélyített 3 karéjos mező látható, amelyben három szimbólum található: középen egy kettős szalagfonatból álló latin kereszt, amelynek jobb oldalán két kígyó fonódik össze, bal oldalán pedig csúcsos sapkájú kentaur van. A kentaur jobbjával a farkát fogja, baljában félkörív alakú serpenyőt tart, amelyből tűz csap ki.

304 A művészettörténészek a timpanon keletkezési idejét a 12. századra! teszik. Ez pedig további bizonyíték arra, hogy az újudvari praediumon már igen korán létrejött a johannita rendház. Az kereszteslovagok újudvari házának templomát Vándor László tárta fel 1975-ben. Félköríves, nyújtott szentélyű, háromhajós, homokkő alapozásra épült kőtemplomot talált, amelynek félköríves, bélletes, timpanonos kapuja a nyugati homlokzaton nyílott. A régészeti ásatások alátámasztották, hogy a templom a 12. század végén épült egy időben az említett timpanonnal. Az épület igen igényesen kialakított lehetett, az átlagos falusi templomnál nagyobb, szélesebb volt. A hajót a 14. században bővítették.

305 Az újudvari johannita konvent kaputimpanonja (Valter, 2004.) 58