Cselenkó Borbála: Szerzetesrendek az Árpád-kori Zala megyében (Zalai Kismonográfiák 9., Zalaegerszeg, 2006)

V. Pálos kolostorok az Árpád-kori Zala megyében - 1. A tálodi pálos kolostor

fekvő Táloddal, amelynek ugyancsak Szent Erzsébet volt a védőszentje."

331 akkor azt mondhatjuk, hogy a táladi kolostor Idegsyt néven 1263-ban már biztosan létezett, s csak a későbbi források említik Tálod néven. A Documenta artis Paulinorom

332 azonban külön beszél a két kolostorról, és külön-külön említi őket Fehérváry Rudolf és Guzsik Tamás pálos kolostorokat összefoglaló jegyzéke is.

333 Az azonosságot támasztja alá a közös titulus mellett az is, hogy míg a tálodi kolostorról a középkor folyamán van egy-két adatunk: tudjuk például, hogy 1480 előtt elnéptelenedett, s a szerzetesek valószínűleg a a nem messze fekvő Vázsonyi kolostorba költöztek át, és helyükre ferencesrendi szerzetesek jöttek, addig Idegsytről az 1263-as említésen kívül -ahogy Hervay is írta - hallgatnak a források. A táladi kolostor korai, Árpád-kori története - részben az okleveles emlékanyag hiánya miatt - szinte teljesen ismeretlen számunkra, és a későbbi (15-16. századi) életéről is alig tudunk valamit. Más adatunk nincs, mint a ferencesrendi szerzetesek feljegyzéseiben szereplő névsorok, amelyekből megállapítható, hogy a ferencesek 1480-ban már itt voltak, s 1535-ben még 15 ferences tartózkodott itt. A kolostort 1552-ben a török harcok idején több kolostorral együtt - felrobbantották.

334 Azóta nem épült újra. A 19 század 30-as éveire már az is elfelejtődött, melyik szerzetesrend tagjait telepítették le a Gyulaffyak Tálodon. Fényes Elek így írt: „...de miféle szerzetesek lakhatták nem tudhatni."

335 Rómer Flóris sem jött rá „mely szerzeté lett légyen",

336 bár Rómer Flóris személyesen is felkereste a kolostor romjait. Rómer Flóris rajza a tálodi kolostorról 63