Bodorkós Zsolt: Gutorfölde története (Zalai Kismonográfiák 8., Zalaegerszeg, 2004)

Molnár László: A község története az őskortól a török kor végéig

A község története az őskortól a török kor végéig Az emberiség történetének nem csak kezdetéről, de jóval későbbi időszakáról sincsenek írásos emlékeink. Ezt az időszakot így csak a régészet eszközeivel tudjuk megismerni. A település területéről egyetlen régészeti lelőhelyet ismerünk ami a Magyaros dűlőben található. Itt 1988-ban régészeti leletmentés során a lengyeli kultúra, valamint a közép-európai tűzdelt barázdás díszű kerámia kultúrájához tartozó, és kultúrához nem köthető rézkori (i.e. 3300-2000) objektumot tártak fel.

1 A következő évezredek történéseiről, az itt élő népekről nincs tudomásunk. Erre szintén az elkövetkezendő időszak régészeti kutatásai adhatnak csak választ. A honfoglalást követően a falu területe a gyepűvonalhoz tartozott, ahhoz a lakatlan sávhoz, amelyről - feltételezhetően a magyarok - eltávolították a korábban ott élőket. Erre enged következtetni a falu neve, amely későbbi magyar telepítésre utal, és ugyancsak ennek közvetett bizonyítéka késői említése is a falu birtokviszonyaiba beállt változások kapcsán. A falut 1377-ben Gotorfeulde, 1412-ben Guthorfelde alakban olvashatjuk. Előtagja a nyelvészek szerint a német Gundaher, Förstemann személynévvel hozható kapcsolatba.

2 Egyházi említése viszont már korábbi, 1270-ből való. Az 1334-es tizedösszeírás pedig Szent Miklós templomát említi.

3 A település történetének megismeréséhez vezető adatok sora így későn indul. Csupán 1377-ből van róla az első írásos közjogi adatunk, amikor is a HaholtBuzád családból származó Hahóti János leányát, Annát I. Lajos ki-rály fíúsította. Mivel Hahóti Jánosnak nem volt fia, a birtok visszaszállt volna a királyra, ezért volt szükség Anna fiúsítására, hogy ő örökölhesse apja birtokait. Ez egy jogi aktus volt, amit a király gyakorolhatott.

4 Anna ekkor Miklósnak, De Surdis János esztergomi érsek unokaöcsének a jegyese volt. 1412-ben Anna megözvegyült, ekkor birtokait két lányára, Kathóra, Debrentei Benedek, és Apollóniára, Botkai Apaj feleségére hagyta. Mivel a Debrenteiek Himfiek voltak eredetileg (debrentei Himfi család) így a Himfiek kezén említik a XV. század során, még 1499-ben is. Mellettük azonban még más Hahót családbelinek is volt birtoka Gutorföldén. Ok leányági örökség jogán jutottak birtokhoz. így 1463-ban arról szerzünk tudomást, hogy özv. Kávási Györgyné fiai, más birtokaihoz hasonlóan, Gutorföldén is átengedik birtokaik haszonélvezetét nővérüknek, Mártának, Tejedi Imrénének élete végéig. Ha gyermekei lesznek, azok anyjuk részét, a birtok 1/9 részét kapják. így, mint látjuk a falunak több birtokosa is van ebben az időben, de sem a Debrentei, sem a Botka és Tejedi családról nincs bővebb adatunk. 11