Bodorkós Zsolt: Gutorfölde története (Zalai Kismonográfiák 8., Zalaegerszeg, 2004)

Káli Csaba–Molnár László: A közigazgatás története

közhivatalt. Főleg a kisnemesekre volt ez jellemző, mert sok esetben ez jelentette megélhetésüket. Gutorfölde birtokos családjai közül többnek a tagjai is viseltek közhivatalt az évszázadok során. Ezek közül az általunk ismerteket a függelékben felsoroljuk. A felsoroltak közt találunk olyanokat, akikről ránk maradt oklevelek alapján tudjuk, hogy birtokosok voltak a faluban, legtöbbjükről azonban csak anynyit, hogy rokonságban álltak velük, kötődésük Gutorföldéhez nem mindig bizonyítható.

1 A feudális közigazgatás jelentős változását a mind erőteljesebb polgáriasodás hozta magával. Ennek hatására - már a középkor folyamán is - előbb a városokban, majd egyre terjedve, a falvakban is éreztetni kezdte hatását. A földesúr és a jobbágy közti viszonyt, a szolgáltatások módját és mennyiségét urbárium rögzítette. Az urbárium tartalmazta az úrbéri földek - telekkönyvi - nyilvántartását is. Ilyenekkel Gutorfölde esetében is találkoztunk. 1767-ben Mária Terézia az egész országra kiterjedő úrbérrendezést hajtatott végre. Ennek során minden falu kapott urbáriumot. A királynő által kiadott kilencpontos kérdőív kilencedik pontja kitér a falu közigazgatására is. E szerint a falu a földesúr által kijelölt három jobbágy közül választhatott magának bírát, továbbá földesúri hozzájárulás nélkül választhattak maguknak jegyzőt és esküdteket. Ennek ellenére a jobbágyfalvakban a jegyzők megjelenése csak a XIX. század negyvenes-ötvenes éveitől válik nagyobb méretűvé, összefüggésben azzal, hogy a községnek mikor lesz iskolája, mert legtöbbször a tanító és a jegyző egy azon személy volt, lévén a tanító írástudó. A kilenc pontra adott válaszok alapján részletesen leírták a községek állapotát. A kérdőívet legtöbb esetben a falu „Öreg Bírája" és valamely esküdt(ek) látták el kézjegyükkel „Kezünk kereszt vonyásával", címük (hivataluk) megjelölésével. Gutorfölde esetében is bizonyára ott vannak ezek a hivatalt betöltő személyek az aláírók közt, akik - mint az összeírásokból tudjuk -jelentős személyek, de címük megjelenése nélkül. Azért soroljuk fel őket: Tóth Farkas, Nagy György, Kaj Mihály, Soós Márton, Kása János, Soós János, Kása Péter, Decs Ferenc.

2 Kihangsúlyozzák, hogy pecsétjük nincsen. Az első adat, ahol a bírót és esküdteket említenek Náprádfánál találjuk 1803-ban. A Magyar Országos Levéltárban található irat a földesúr, gr. Széchényi Ferenc pölöskei tiszttartósága és Náprádfa falu lakosai közti szerződés a falu határában található uradalmi erdőben termett makktermés megvásárlására.

3 A bíró és esküdtek mai megfelelője a községi önkormányzat. Annyiban volt más, hogy a középkorban nem volt független, földesúri fennhatóság alatt állt. 90