Bodorkós Zsolt: Gutorfölde története (Zalai Kismonográfiák 8., Zalaegerszeg, 2004)
Káli Csaba–Molnár László: Iparosok, kereskedők és a közjó szolgái
utalást találunk. Gutorföldén „Malomfej", Náprádfán „Malomi"-ként jelölnek területet. A térképek összevetéséből kiderül, hogy egymáshoz szorosan csatlakozó területről van szó. E szerint a malom a mai Verseny úttól balra a vasút környékén lehetett. 2 Azért nem tudjuk pontosabban meghatározni a helyét, mert a vasút építésekor a töltéshez a nádasból hordták a földet, ezáltal egy új medret hoztak létre a Berek pataknak, amely megközelítően ma is ugyanabban a mederben folyik. Ez pedig a régi medertől északra van. Szájhagyomány révén tudjuk, hogy régen azon a területen, ahol ma Ábrahámék kertje van és gazdasági épületeik állnak, volt egy malom. Ez azért szűnt meg, mert elvezették alóla a vizet. 3 A vizsgált falvakban jelenleg is található két használaton kívüli malomépület. Az egyik Gutorföldén a Verseny út mellett, a vasúton túl Boronyák Sándoré - a régi „Peca" -; és rádiházán a vasút mellett álló emeletes sárga épület, amely az 1940-es évek második felében a MAORT edericsi mezőjének irodája is volt. A vasút megépítése is elsősorban a mezőgazdasági iparnak és az erdőkitermelésnek jelentett fellendülést, melynek révén keresethez jutottak a fakitermelést végzők és a fuvarosok. A Zalában szinte mindenütt és jó minőségben megtalálható agyag sok helyütt, így Gutorföldén is életre hívta a téglagyártást. Hoffmann Samu az 1900-as évek elején tért át a téglavetésről a téglagyártásra. 1903-ban épült meg a téglagyár körkemencéje, amelyet ringnek neveztek. Gőzgép hajtotta a földdarálót és a téglaprést is. 4 Viszonylag kevés volt az állandó munkás, köztük egy gépész és egy égető, a többi munkát időszaki munkások végezték. 5 Az 1910-es évek elején - több környékbeli téglagyárhoz hasonlóan Olaszországból érkeztek szakmunkások, mint például Pietro Brondani és Federico Baschetti. Ők feleségeiket is magukkal hozták, több gyermekük is Gutorföldén született, és még a húszas években is itt tartózkodtak, amelyről a születési anyakönyvek árulkodnak. 6 A két világháború között Gutorföldén és Náprádfán is viszonylag sok egyéni iparos működött. A legtöbben - a jó természeti adottságokat kihasználva - az asztalos-iparral foglalkoztak. Ezek közé tartozott Czigány János, Fercsák István, Káli Dezső, Káli Mihály, Mátay István, Náprádfán Péczeli István. Utánuk a cipészek következtek: Boronyák Gyula, Leniczky István, Tóth Kálmán, Horváth Kálmán, Náprádfán Szép György, Fehér Lajos, Tirászi Károly. Ezen kívül kovács, kádár, bognár és lakatos is dolgozott mindkét faluban. 7 A gőzfűrészelést Varga József, a gépi cséplést Pammer Gyula és Bartha László, később a fia, Miklós gépein végezték. Utóbbiak rendelkeztek a legnagyobb gőzmalommal is. A közeli földgázra alapozva Monostori Pál már 1945-ben gázégetésű mészégető kemencét akart építeni, mely terv 194647 folyamán meg is valósult a vasútállomással szembeni telephelyen. 8 119
