Bodorkós Zsolt: Gutorfölde története (Zalai Kismonográfiák 8., Zalaegerszeg, 2004)

Káli Csaba–Molnár László: A falu mezőgazdasága

A tagosítás során kialakult a falu határában egy majorhálózat; újranépesült Görbő, Rádiháza. Új majorok - puszták -jöttek létre: Gizella, Vilma, Újmajor. Gutorfölde, Naprádfa mezőgazdasága továbbra sem volt jelentős. Rádiháza pedig csak a XX. században vált országosan ismertté. Az 1900-as évek elején Gutorfölde és Naprádfa lakosságának több mint 90 százaléka a mezőgazdaságból élt. A következő évtizedekben Gutorfölde esetében némileg csökkent ez az arány, a század közepén készült felmérés szerint már csak a foglalkoztatottak 70 százaléka tevékenykedett a mezőgazdaságban, negyedük ipari tevékenységet folytatott és a maradék öt százalék a többi gazdasági ágazatban dolgozott. Ugyanakkor Náprádfán még mindig 90 százalék volt a földművelők aránya.

2 A hatvanas évektől kezdődően, a tsz megalakítása, valamint a városok, mindenek előtt Zalaegerszeg iparosítása miatt egyre jelentősebbé vált az ingázás. Az ipari, vagy más nem mezőgazdasági foglalkozást választók helyben nem nagyon találtak munkát, így naponta ingáztak lakóhelyük és munkahelyük között. 1967-ben például naponta hetven fő járt el főként a megyeszékhelyre, kisebb mértékben Lentibe. A városi lakásépítkezések gyorsulásával ezek az emberek rendszerint el is költöztek a faluból.

3 Az 1990-es népszámlálás statisztikái már azt mutatták, hogy az összes - tehát nem csak a helyben - foglalkoztatottak között a mezőgazdaságból élők aránya ötven százalék alá esett (egészen pontosan 41 %), amely számadat jól szemlélteti azt a foglalkozási átrétegződést, amely a magyar társadalmat jellemezte a XX. század második felében. Mint láttuk a század elején a mezőgazdaság volt a meghatározó falvaink gazdasági életében, azon belül is a földművelésnek volt a kisparaszti birtokokon vezető szerepe. Az állattenyésztésnek, pontosabban a lótenyésztésnek Gutorfölde legnagyobb birtokosának a Rádiházán élő Bartha-család birtokán jutott kitüntetett szerep. Bartha László 1905 óta volt Rádiháza földbirtokosa, ménesét hét - Horvátországból, Csáktornya mellől magával hozott - lipicai kancával alapozta meg. Bartha László 1925-ben hunyt el, a gazdaságot fia, Bartha Miklós vitte tovább.

4 Az 1935. évi gazdacímtár szerint a birtok nagysága 701 kh volt, amely messze a legnagyobbnak számított, a következő birtokos - nagyság szerint - Boronyák Károly csak 129 kh-dal rendelkezett. Ugyanekkor Naprádfa legnagyobb birtokosaként özv. Vizsy Boldizsárnét tünteti fel a gazdacímtár.

5 Szintén 1935-ös adatokat dolgoz fel egy vaskos statisztikai kiadvány, amely egy adott település földbirtokviszonyait mutatja be teljes körűen (darabszám, nagyság, művelési ág, stb.). A következőkben ebből idézünk.

6 1935-ben Gutorföldén 606 különálló földbirtokot számláltak, amelynek döntő része törpebirtoknak számított. 1 kh-nál is kisebb volt 346 birtok, míg az 1-5 kh nagyságrendbe 175 tartozott. 5-50 kh közé 81, 50-100 kh közé 2, 104