Müller Róbert: Szentgyörgyvár története (Zalai Kismonográfiák 7., Zalaegerszeg, 2002)

Haász Gabriella: Szentgyörgyvár története 1676–1849-ig - Ipar, kézművesség

mészetbeni jövedelemből. A konvenciós halászokat és rákászokat a XVIII. század második felétől kezdve elszámoltatták zsákmányukról. 1763-ban a hídvégiek „azon tartoznak iparkodni, hogy minél több halat és rákot az Uraság számára öszve szerezhessenek...", az eladott halak árát is beadták, cserébe minden mázsa beadott halért 25 dénárt kaptak, ezenkívül ruhát. Hasonló az 1780-as „Egervári Tisztartó Instructio"-ja, mely elrendelte nemcsak a hídvégiek, hanem a szentgyörgyváriak esetében is, hogy a halászatból hazatérők zsákmányát rögtön vizsgálják meg, fajtánként tartsák számon „rovásokkal", s az eladott áruért kapott pénzről is számoljanak el. Mindezek után a kasznár „minden holnapnak végével esendő Competentiájokat (illetmény) ki fogja adni".

147 A zalai rákászat nagyobb üzleti lehetőségeket is kínált. Híre Bécsig jutott - a folyó nevéről „solo rák"-nak nevezték. A távolról jött kereskedők kezdetben maguk intézték a nagy mennyiségű fogás felvásárlását, átvételét, szállítását, tárolását, értékesítését. A Széchényiek a XVIII. század végétől léptek velük kapcsolatba, s megegyezés szerint engedték át a szentgyörgyvári, mándi, hídvégi határból való rákok megvásárlását, újabb rákászok felfogadását. A halászathoz és rákászathoz mindenki értett, de az úrbéri kötöttségtől mentes zselléreknek, akik még esetleg irtásföldet is béreltek vagy szőlőt műveltek jói kiegészítette gazdaságát. A rákok a XlX.század közepe táján eltűntek a vizekből, a halfogás formái pedig a szabályozással szintén változtak. Ipar, kézművesség Az uradalom mándi vízimalma a pusztától Ny-ra, a több ágra szakadó Zala mentén helyezkedett el. Mándpuszta É-i részéről vezetett oda út a berken keresztül, s a csányi határ közelében, ahol két kis csatorna szakadt ki a folyóból, épült a malom. Nem volt messze a csányi malom sem: amikor 1754-ben újat emeltek a régi helyén, helyszíni szemlén állapították meg, hogy nem veszi el a vizet a mándi malomtól.

148 A vízimalmok szükséges építményei, a malomgátak a vízfolyás sebességét növelték a keréknél, viszont eltorlaszolták a medret. A gát és a töltés építéséhez az uraság a környező vagy a somogyi falvak jobbágyait rendelte ki.

149 Hajóközlekedés nem volt, amit akadályozott volna a gát, de az eltorlaszolt és szétfolyó vizek tovább rontották a berek állapotát. A három kerékkel forgó malom tartozékainak gondozása a molnár feladata volt, aki bérelte az épületet, és a mellette levő házban lakott. É-ra a méhes, D-re a kertek határolták a gazdaságát, a határ más részein pedig szántóföldet és szőlőt bírt. 1755-ben Bödör András volt a molnár, s három zsellér és négy 78