Müller Róbert: Szentgyörgyvár története (Zalai Kismonográfiák 7., Zalaegerszeg, 2002)

Petánovics Katalin: Szentgyörgyvár néprajza - A település, építkezés

PETÁNOVICS KATALIN: Szentgyörgyvár néprajza Egy falu élete rendkívül gazdag, semmiképpen sem sűríthető néhány oldalas könyvbe. A néprajzi fejezetben elsősorban a 20. századot vizsgáljuk, s csak akkor tekintünk a múltba, amikor az elősegíti a dolgok jobb megértését. Terjedelmi korlátok miatt elsősorban azokat a témákat emeltük ki, amelyeket fontosnak ítéltünk meg akár a falu múltja, akár a jelene szempontjából. Ezek: a település; az építkezés; földművelés-állattartás; halászat; viselet; szokások. A település, építkezés „Szent=Győrvár jobbágyi helység. Földes Ura Gróf Széchényi Família, egy Parochiális Temploma, és beszálló vendégfogadója vagyon, szántóföldje gödrös és vízhordta rétjei a Zala áradásainak vannak kitéve, erdeje nagy, szőllő hegye tagos és jó Bort terem-Halászatja és Rákászatja nevezetes" -jellemzik röviden és tömören a községet 1832-ben.

1 Szentgyörgyvár jó helyre települt. Bővizű források, siető kis patakok nyújtottak enyhülést embernek, állatnak, az erdők pedig nemcsak a tűzrevalót biztosították, hanem az építkezésekhez szükséges fát is. Egyetlen utcája szerényen meghúzódott a hegynek nevezett domb lábánál, de azért kellő távolságban a Zala folyótól, nehogy gyakori árvizei kárt tegyenek benne. A keskeny szalagtelkek végén az egymással szemben sorakozó a házak végoromfalukkal dőltek az utcára, előttük nem volt még virágoskert, csak egy poros út, két kis ablakukkal az alsó sor házai a hegyre, a fölső sor házai a Zalára tekintettek. A fölső sor a templomnál és a régi iskolánál /ma orvosi rendelő/ ért véget, az alsó sor pedig a plébános kertjénél, mert azután már az uradalom épületei magasodtak föléje. Hiába voltak szomszédok, csak annyi közük volt egymáshoz, hogy ők voltak az urak, a többiek meg a parasztok, s mindig az utóbbiak köszöntek előre. Régi résznek számított még a Kutyoréknak vagy Saroknak nevezett Dózsa György utca is. A falu lakói - mint arról a korábbi részekben már szó volt- egyrészt a vár elpusztulása után letelepedett szabadosokból, másrészt az ide telepített parasztokból verbuválódtak.

2 Szegény volt mindegyik. A várbéli harcosok jutalmul csak szabadságot kaptak, az ideköltözöttek pedig jobb sorsot reméltek. Amint felépítették házaikat, sietve nekiálltak, hogy kemény munkával kiirtsák az erdőket, s feltörjék 131