Müller Róbert: Szentgyörgyvár története (Zalai Kismonográfiák 7., Zalaegerszeg, 2002)

Petánovics Katalin: Szentgyörgyvár néprajza - A település, építkezés

a meghódított földet. Hogy miként történt mindez, nem tudjuk. Több mint két évszázad telt el azóta, s az írások nem részletezik. De bizonyára itt sem volt ismeretlen sem az aszalásos-égetéses irtás,

3 sem az élő fa kivágása. Akármelyik módszert választották is, hosszú és verejtékes küzdelmet vívtak a földdel, mire termővé szelídítették. Először csak kapásnövényeket ültethettek, mert az eke beletörött volna a szerteágazó gyökerekbe, így viszont méterről méterre finomították a talajt, amíg végre belemélyíthették az ekevasat, s megkezdődhetett az igazi földművelés. A szántóföld mellett elkezdték a szőlőtelepítést és művelést is. Csaknem mindenkinek volt szőlője, hiszen azt szabadon adhatták, vehették a parasztok országszerte, csupán a must kilencedet kellett megfizetniük az uraság számára.

4 Mire a sok munka meghozta volna a gyümölcsét, addigra a földesúr pénzért megváltotta a parasztok irtásföldjeit, s ezentúl ezek után is gyalog és igásrobotot kellett teljesíteniük, nemcsak a bevándorolt letelepedetteknek, hanem a várvédő szabadosok utódainak is, akik csak nehéz küzdelem után törődtek bele, hogy elvették egyetlen vagyonukat, a szabadságukat. A szőlőhegyet ma is látható, de valaha szépen gondozott gyepű kerítette körbe, amelyet csak az utaknál felállított kapuk szakítottak meg. Ilyen kapu volt az alsópáhoki bekötőútnál, pl. a Cinderi kapu. Az egyes gyepűszakaszok nevére ma is emlékeznek az idősebbek: Bóha gyepű, Kapsi gyepű, Berta gyepű.

5 A falu népessége egyre gyarapodott, nem volt ritka, hogy egy udvarban két család is lakott. A Nagyatádi Szabó féle földrendezési törvény lehetővé tette, hogy a rászorulók a földesúrtól házhelyeket vehessenek. Szentgyörgyvárott a ma Felszabadulás -, régen pedig Templom utcának nevezett részen épültek a nagyrészt ma is álló házak. A Cselédsornak, Cseléd utcának is nevezett új Kossuth utcai rész egyenes folytatása a réginek. A 2. világháború után az Oltay birtokon szolgáló cselédek itt telepedtek le hajdani uruk nekik juttatott földjén.

6 A cselédeknél általában sok gyermek volt, s egyetlen szobában szorongott a gyakran 8 -10 fős család. Felsőmándon pl.a közös konyhában négy asszony főzött négy tűzhelyen.

7 A faluban lakó cselédeknek valamivel jobb volt, itt két asszony osztozott a konyhán Az uradalmak legszívesebben olyan családokat fogadtak fel, akiknél két három férfi volt, mert így egyetlen lakással több munkaerő állt a szolgálatukba. Ma már öt utcája van a falunak. Hozzá tartozik még Alsómánd- és Felsőmándpuszta, mint lakott terület. A 20. század első felében volt még egy cigánytelep is a Sármelléki Sűrűnél. Három-négy teknővájó család lakott ott. Az erdőben meg a patak szélén kiválasztották a megfelelő fákat, és megegyeztek a tulajdonosokkal, hogy az elkészített teknők, melencék felét nekik adják, a másikkal szabadon rendelkezhetnek.

8 A faluban csak a templom és az uradalmi épületek készültek téglából, pa132