Müller Róbert: Szentgyörgyvár története (Zalai Kismonográfiák 7., Zalaegerszeg, 2002)

Haász Gabriella: Szentgyörgyvár története 1676–1849-ig - Szőlőművelés

szentandrásiak és jóval több alsó-felsőpáhoki gazda.

121 /Melléklet/ A szőlőbirtokok adás-vevése az uradalom tisztjének jóváhagyásával zajlott, egyébként a hegyközség vezető testülete alá tartozott. A leendő gazda urától kapta a szőlőt vagy területét, tartozékokkal, kedvező feltételek mellett - ha kész szőlőt kapott, akkor a hegyvám megszabásával. Ősz Györgyhöz 1724ben jutott egy puszta szőlő „örökös bírásra", szabad kaszálással, gyümölcsössel, s mivel már volt másik szőlője, azzal együtt évi öt vödör bor fizetésére kötelezték.

122 Kámán János szőlője pincével, présházzal, különálló préssel, kaszálóval, gyümölcsössel és 3 1/2 hold földdel 29 tallért (1 tallér=2 Ft) ért 1732-ben, amikor eladta Kolbász Mihálynak és feleségének. A földesúrnak a hat vödör hegyvámboron felül évi négy kappannal tartozott „igazságként". A szerződést Bakodi Farkas hegymester és Szabó István, Mátés Gergely, Német Mihály esküdtek igazolták.

123 Major Ferenc ugyanekkor már a betefai hegyen lett birtokos, egy 20 talléros szőlő megvásárlásával.

124 A faluból elköltöző Lakatos Éva és Kata Gálos Sándornak és feleségének adta el birtokát 1743-ban, s a szerződés megkötésekor nemcsak a hegymester, Ősz János és a kilenc esküdt (Remete Péter, Kámán Imre, Tollár János, Vida Ferenc, Bankó Ferenc, Tóth Ferenc, László Imre, Csizmazia György, Bóka Imre) voltjelen, hanem a „városbírák", azaz S zentgyörgy vár öregbírója, Mátés Gergely és a kisbíró, Kustos György is.

125 Megtörtént, hogy a gazda adósság miatt volt kénytelen megválni birtokától, mint 1744-ben, amikor Horváth Márton 15 Ft-os tartozása fejében átengedte betefai szőlőjét, rétjét és földjét Fekete Jánosnak.

126 Egy különösen nagy értékű szőlő 1760-ban éppen „extraneusok", a zalavári Tóth Mátyás és fiai, valamint a sármelléki Szemes Lőrinc és családja között cserélt gazdát 168 Ft-ért, s a szentgyörgyvári hegyközség ekkor is kivonult a helyszínre, pecséttel és ki-ki kézjegyével megerősítve az ügyletet, Mátés Gergely hegymesterrel, Bankó József városbíróval, Rácz Mihállyal és Kámán Jánossal, az esküdtek képviselőivel az élen.

127 1783-ban Bogyay Péter, a szántói járás alszolgabírája folytatott tanúvallomást egy szentgyörgyvári szőlő ügyében. Az égenföldi Magyar István és Hermán Rusinka birtokáról az asszony halála után vita támadt: az első férjével szerzett szőlő a gyerekeket avagy a második férjet illeti-e. Az öt tanú kihallgatása igazolta, hogy Hermán Rusinka csak szóban ugyan, de férjére hagyta a szőlőt, lányának is fenntartva belőle egy részt.

128 Az 1776-1845 közti adójegyzékek 2-3. osztályúnak minősítik a szőlőt, s nem szabnak meg belőle egy-egy birtokosra eső adóalapot, mint az úrbéres telkeknél. A terület nagysága ingadozó, s az eddigi összeírásokhoz képest keveset: 128-198 kapásnyi szőlőskertet jegyeztek fel. Igaz viszont, hogy ebbe nem számolták bele a hozzájuk tartozó réteket és kis szántóföldeket, amelyekkel nemcsak a helybeliek, hanem a külső birtokosok is rendelkeztek. Márpedig az utóbbiak egyre nagyobb súllyal voltak jelen a hegyközségben. 73