Müller Róbert: Szentgyörgyvár története (Zalai Kismonográfiák 7., Zalaegerszeg, 2002)
Müller Róbert: Szentgyörgyvár földrajzi környezete és régészeti emlékei
földrajzi nevek összegyűjtésekor megjegyezték, hogy a Piros keresztnél ,,/í föld lehordásakor közös sírban régi fegyverek, lócsontvázak, kék-fehér gombok és égetett edények voltak " 31 A leírás hitelességének, és a leletek pontos korának meghatározását csak egy ellenőrző feltárás tenné lehetővé. 791-ben Nagy Károly, a frankok királya sikertelen hadjáratot vezetett az avarok ellen, de az avar vezetők közt ezt követően kitört belháború végül a birodalom bukásához vezetett, és a Dunántúl a frank birodalom része lett. A fent említett temetőket még az avarkor végén, ill. az avar birodalom felbomlása után, a 8. század végén és a 9. század elején is használták. Ebben az időben lakott volt területünk, mert a Kis-Dombhát dűlő északkeleti sávjában terepbejárásunk során olyan kézikorongon készült, kihajló, lekerekített peremű, a vállon hullámvonalköteggel díszített kerámiatöredékeket találtunk, amelyek erre az időszakra keltezhetek. 32 A kis-balatoni feltárások alapján tudjuk, hogy az Alsó-Zala völgyben a 9. századi vegyes összetételű népesség 900 után, tehát azt követően is helyben maradt, hogy a Dunántúl a honfoglaló magyarok birtokába került. Honfoglaláskori leleteket a Zala völgyben csak Zalaszentgróton tártak fel, 33 ill. van egy tárgy, amelyet csak a szakirodalomból ismerünk. Fehér G. egy 1957-ben megjelent tanulmányában minden hivatkozás nélkül említi, hogy a Balatoni Múzeumban őrzött két darab bronzból öntött, kettős állatfejjel díszített karperec közül az egyik Szentgyörgyvárról származik. 34 Gyűjteményeinkben ennek nem találtuk nyomát, feltehetően még a világháború előtt látta ezt a tárgyat a múzeumban Fehér G. Ő még szláv ékszernek vélte ezt a típust. Leletünk azóta is minden összegző munkában szerepel 35 , és legutóbb Kovács L. azt állapította meg, hogy a klasszikus honfoglaló síranyagból nem ismerjük ezt az ékszert, amely a 960-970-es évektől tűnt fel, és elterjedése arra utal, hogy viselői mindenek előtt a magyar köznép köréből kerültek ki. 36 Ez a tárgy azért fontos számunkra, mert arra utalhat, hogy bár az írott források csak a 13. század végétől említik az itteni településeket, a magyarok talán már a 10-11. század fordulóján megtelepedtek itt. Ez minden bizonnyal azzal lehet kapcsolatos, hogy az ősi Zala völgyi utat, akárcsak ma, itt keresztezte a Keszthely-Zalaegerszeg út, amelynek írott említéseit csak a 14. századtól ismerjük. 37 Kezdetben csak egy révátkelő lehetett itt, később azonban épített hídon keltek át a folyón, amit Mánd falu Mándhida elnevezése is jelez. A bevezetőben említett három középkori falu közül kétségtelenül Mánd avagy Mándhida volt a legjelentősebb település. 1273-ban tűnik fel először írott forrásban, amikor Dénes nádor itt adta ki egyik oklevelét. 38 Feltehetően nádori gyűlés keretében került sor a beiktató parancs megfogalmazására, mert Mánd később is gyakran adott otthont a középkori magyar királyság e fontos jogintézményének. Ezért erről kicsit részletesebben is szólunk. Elvben csak a király bíráskodhatott, de ez a gyakorlatban kivihetetlen volt, ezért a 16
