Müller Róbert: Szentgyörgyvár története (Zalai Kismonográfiák 7., Zalaegerszeg, 2002)

Müller Róbert: Szentgyörgyvár földrajzi környezete és régészeti emlékei

várbirtokokon a várispán, a király székhelyén a nádor vagy nádorispán {palatínus, comes palatínus) ítélkezett. A 12-13. század fordulójától a nádor önálló országos bírói joghatóságot kapott és saját udvarában vagy vidékre kiszállva a nádori közgyűlés (congregatio) keretében gyakorolta a bírói jogkört. Ezeken a nemesek fej- és jószágvesztési ügyei kivételével minden lakos dolgában ítélkezési joga volt. A 14. század közepén Nagy Lajos király a nádori bíróságot újra beillesztette a királyi kúriába. Ezt követően a nádor már nem tisztsége alapján, hanem királyi parancsra, a király nevében hívta össze a nádori gyűléseket. Zala megyében 25 nádori közgyűlés közül 16-nak ismerjük a pontos helyszínét. Ezek többsége, 9 alkalommal - 1354 és 1408 között kizárólag - Mándhidán volt. (Egyéb helyszínek: Újudvar, Tapolca, Kehida voltak). A nádor mindig előre elkészítette az útitervét, és idejében értesítette az érdekelt megyéket, hogy mikor tartja a közgyűlést. A közgyűléseken a megye nemessége gyűlt össze élén a tisztségviselőkkel, a főispánnal, az alispánokkal és a szolgabírákkal, de vannak adatok, hogy más állapotúak is megjelentek. Nagy tömeg volt tehát jelen, hisz a nádornak is népes kísérete volt, mert a nagy forgalom ellátásra nem volt elég egy-két jegyző. Jelen volt a fehérvári káptalan egy tagja is, mert gyakran volt szükség hiteleshelyi bizonyságra (ma ezt úgy mondanánk, hogy közjegyzői hitelesítésre). A megjelent nemesek közül választottak általában 12 esküdt-ülnököt (iurati assesores). Mai szóhasználattal polgári- és büntetőperek egyaránt szerepeltek a programon. A „polgári" perek tárgyalása úgy folyt, hogy a felperes előadta panaszát, az alperes pedig válaszolt. Ha az ellentmondások vagy az oklevelek hiánya miatt nem tudtak azonnal dönteni, egy másik megyei közgyűlésre vagy a kúriába idézték meg a pereskedőket. A büntetőperek úgy zajlottak, hogy az esküdtek a szolgabírákkal összeállították a gonosztevők listáját, és ezt jegyzékbe foglalták. Ezután felszólították a vádlottakat, hogy álljanak elő. Távollétük a bűnösség bizonyítéka volt, így azonnal kimondták bűnösségüket. Ezeket a személyeket bárkinek jogában állt elfogni, megölni vagy javaikat lefoglalni. Büntetés várt azokra is, akik a levelesített (proscripti) bűnözőket befogadták vagy bujtatták. 1357-ben 71, 1408-ban 150 bűnözőt levelesített a zalai közgyűlés. A közgyűléseken tehát nagyon sokan vettek részt. Ekkora tömeget nem tudott befogadni a falu, így nem a településen, hanem mellette, a szabad mezőn tartották a közgyűlést. Ezért szerepel gyakran az okleveleken helyszínként a kitétel: prope villám Mand, vagyis Mánd falu mellett. A többnyire tavasszal vagy nyár elején tartott nádori közgyűlés hoszsza a tárgyalásra kerülő ügyek számától függött. Ez 1358-ban legalább 16, 1408-ban legalább 32 napig tartott. (Ezt onnan tudjuk, mert az okleveleken feltüntették, hogy azokat a közgyűlés hányadik napján állították ki.) Ez a jogintézmény az 1430-as évekig működött, ekkor Zsigmond király, majd később Mátyás király reformjai feleslegessé tették. 17