Müller Róbert: Szentgyörgyvár története (Zalai Kismonográfiák 7., Zalaegerszeg, 2002)
Müller Róbert: Szentgyörgyvár földrajzi környezete és régészeti emlékei
metkezéseknek a korát nem ismerjük. A Felsőmánd-pusztai telepről vagy temető(k)ből származhat két érem, amelyek 1941-ben kerültek a múzeumba. Az egyik Traianus császár (98-117), a másik Aurelianus császár (270-275) uralkodása idején készült. 22 A Köszvényes pataktól délre, a 76-os főút keleti oldalán található a Kis-malomi dűlő. Decsi József, aki összegyűjtötte Szentgyörgyvár földrajzi neveit feljegyezte, hogy „Téglát, cserepet, kemencét találtak ezen a helyen." A Kismalomi kútról pedig azt jegyezte fel, hogy „Cserepeket, vörös agyagedényeket, tégladarabokat találtak". 23 2001 tavaszán, terepbejárásunk során semmilyen felszíni nyomot nem sikerült megfigyelnünk. A település átnyúlhatott a szomszédos Temetői dűlőbe is, ahol 1964-ben találtak római kerámia töredéket. 24 A leírtak alapján joggal feltételezzük, hogy egy római kori település található itt. Ennek a településnek a déli szélén - tehát ahol legkevésbé jelentett tűzveszélyt a település részére - építettek fel egy edényégető kemencét, amelyet 1925-ben a 76-os főút építése során találtak meg. 25 A településhez tartozó koracsászárkori temető a Köszvényes pataktól É-ra, a domboldalon lehetett. Itt a 76-os főút bevágásában figyeltek meg egy római sírt, amelyből egy kisméretű, korongon készített, világosszürke pohár töredékeit sikerült megmenteni. 26 A régészeti topográfia írói feltételezték, hogy ennek a temetőnek egy másik sírjából származik Szentgyörgyvár legszebb régészeti lelete, egy koracsászárkori, bronzból öntött fejedény. A 15 cm magas edény egy ifjú mellképe. Arca hosszúkás, finoman kidolgozott, haját dús fürtökbe rendezték, amit a homlok felett egy pánt fogott körbe, de ez csak elől látható. A fej tetején csuklóval rögzített fedő van. A fej tetején két fül áll ki, ebbe akasztották be a hurkosán visszahajlított végű fogantyút. A mellkas nagyobb része szabad, a bal vállon egy kerek fibulával fogták össze a redőzött ruhát, a chlamyst. A tárgy üreges volt, tehát valamilyen anyagot tároltak benne. Magas szintű művészi megfogalmazása kétségtelenné teszi, hogy import tárgy, amely talán Itáliából került hozzánk (2. kép). 27 Sajnos a Balatoni Múzeum gyűjteményeivel együtt ez a tárgy is megsemmisült a II. világháború végén. Ismerünk még egy római lelőhelyet Szentgyörgyvár területéről. 2001 tavaszán terepbejárásunk során a falutól délre, a 76-os főút 21. km-étől északnyugatra, a főúttól mintegy 100 m-re a szántásban kb. 150 m hosszan szórványosan római kori kerámiatöredékeket is gyűjtöttünk. 28 Feltételezhetjük, hogy itt egy rövidebb ideig használt kisebb település állt. A felszínen gyűjtött leletanyag közelebbi keltezést nem tesz lehetővé. A környék római kori településeinek többségét a 4. század második felében lakói elhagyták. Ez nem véletlen, hisz a birodalom meggyengülésével párhuzamosan egyre gyakrabban érték súlyos támadások a provinciát, és a barbár betörések elsősorban az utak menti településeket érték. A környékünkön elrejtett éremleletek alapján bizonyos, hogy területünket is elérte a 350-es és a 14
