Müller Róbert: Szentgyörgyvár története (Zalai Kismonográfiák 7., Zalaegerszeg, 2002)

Petánovics Katalin: Szentgyörgyvár néprajza - A település, építkezés

felelően emelték a kalodát is. A tömésház 3 m magas fala 3 nap alatt elkészült, ha volt elég munkás. Megnézték vízmértékkel, hogy egyenes e, azután ezt is ásó élével lesimították, hogy eltüntessék a deszkák nyomát. Az ajtó és az ablaknyílásokat hasonlóan vágták ki, mint a sárfal esetében. Vályogból ritkán építettek egész házakat, - bár előfordult egy-két alkalommal - inkább a vegyes falazás esetében használták: tömés és vályog váltogatták egymást. A vályogvetéshez az udvarnak egy részét simára nyesték. Meghordták a földet, megvizezték, pelyvával, törekkel alaposan meghintették, és lóval megtipratták. A tégla nagyságú deszka formát a nedves sárral alaposan megtömték, majd a tetejét lesimították, és felhúzták. így haladtak sorban. Egy férfi egy nap 7-800 téglát is megcsinált. Kb. négy napig szikkadt a nyers tégla egyik fele, megfordítás után a másik is, azután gúlába rakták, hogy tovább száradjon. Eső ellen rozskévéből készült zsúppal - gicával - védték. Falrakásnál meszes malterral ragasztották össze. A tömés-kő vegyes falnál a követ híg sárral tapasztották egymáshoz.

12 Az elkészült falakra került a tető. A faluban és a szőlőhegyen is megtalálható a két nagy múltú tetőszerkezet, a nyeregtetős és a kontyos forma. Öreg pincéknél ma is látható, hogy a régi nyeregtetős zsúpos házak tetőszerkezete ollólábas szelemenes volt. Az újabb házak már szarufásak. A megszáradt falra fektették a falgerendát - itt koszorúja, koszorúgerenda a neve - vízszintes kötőgerendákkal hidalták át, majd ráhelyezték a szarufákat Iszalufákatl, kakasülővel biztosították a fesztávolságát, és ezután rászegezték a tetőléceket. A faluban zsúpos házak voltak, nádas ház csak mutatóban akadt a 30-as évek közepétől. A zsúpot maguk készítették rozsból. Az udvaron simára döngöltek egy helyet, azt körbevették fölállított kévékkel, hogy a cséphadaróval kivert mag ne szóródjon széjjel. A kévék mindkét oldalát alaposan kicsépelték, lapáttal fölszedték a szemet, azután fölállították, favillával megfésülték a kalászukat, hogy a bennük maradt szem még kihulljon, és egyúttal megszabaduljanak a töredékes, zsúpba nem való szálaktól is . Amikor a tetőfedésre került a sor, a nagy kévékből sok kis kévét, gicát csináltak. A zsúpolást a tető alján, a tövükkel lefelé fordított kévékkel kezdték. A többit a tövükkel fölfelé erősítették a lécekhez, végül a szegélyezést megint csak tövükkel lefelé fordított kévékkel fejezték be. Korábban csak az uradalmi épületek és a templom volt zsindelyes Isindölösl, de egyesek úgy tudják, hogy a templom teteje eredetileg fazsindelyes volt, és egy tűzvész után cserélték át cserépre.

13 A falusi házakat a húszas évektől kezdték cserepesre építeni, vagy a zsúpot átcserélni. Major J. olyan nagy jelentőséget tulajdonított ennek, hogy a padlásgerendába vésve megörökítette, miszerint 1937-ben „vették cserépre „ a tetőt.

14 A házak mennyezetét korábban deszkával és gerendával borították úgy, hogy belül mindez látszott is, a padlástérben pedig besározták. A húszas-harmincas években épült házakban már a deszka és stukator megoldást választották. 134