Molnár László: Ortaháza története (Zalai Kismonográfiák 6., Zalaegerszeg, 2002)

Majorháza - Tagi major

Majorháza Egy másik faluról is említést tesznek Ortaháza határában XVIII. századi forrásaink, melynek neve nem szerepel sem az ismert középkori oklevelekben, sem később. 1740-ben III. Károly király Ferenczi Györgynek adományozza Ortaháza olim Majorháza birtokot. A birtokrész a Zrínyi javak elkobzásakor szállt a királyra. 1759-ben a Ferenczi család és az Eszterházy család pereskedik több birtokrész, köztük Ortaháza olim Majorháza tulajdonáért. A per kimeneteléről nem tudunk. Majorháza nevét nem őrizték meg számunkra sem a későbbi hivatalos iratok, sem a szájhagyomány, így az egykori falu helyét még feltételesen sem tudjuk meghatározni. Tagi major Még egy településről kell szót ejtenünk, amely az előzőektől eltérően soha nem volt önálló, közigazgatásilag mindig valamely településhez tartozott, annak ellenére, hogy épületeinek és lakosainak száma jelentős volt. Mint nevéből is látszik a tagosítás után, hozták létre. A földbirtokok szétszórtságának megszüntetése, a termelés ésszerűsítése, a birtokok megközelítésének egyszerűsítése miatt vált szükségessé a tagosítás. Az egy község határában fekvő, ugyanazon személy tulajdonában levő birtok parcellákat a község összes birtokosainak közös megegyezése vagy valamely törvényes fórum döntése alapján a határ újrarendezésével egy vagy egynéhány tagban vonták össze. Erre már a VIII. század végén történtek kísérletek a majorsági gazdálkodás térhódításával. Nálunk csak az 1870-80-as években történt ez meg. Az ideális állapot, az egy tagba összevont birtok kialakítására csak a földesuraknak volt lehetősége. Ennek lényege az volt, hogy a falvaktól távolabb, az egy tagban lévő birtokaikon gazdasági-, majd lakóépületeket emeltek, majorokat hoztak létre. Az épületekben gazdasági eszközöket, állatokat, terményt tartottak, illetve tároltak. Az épületek melletti kazlakban állt a széna és a szalma, bár előbbit inkább pajtákban és az istállók padlásán tárolták. Előnye volt e majorok létrehozásának, hogy a terményt, szénát, valamint a gazdálkodás melléktermékként létrejött, de nagyon fontos szalmát és trágyát nem kellett távolra szállítani, valamint a földek műveléséhez nem kellett az igavonó állatokat idő-, és erőpocsékoló hosszú útra kényszeríteni. Pákán és környékén a tagosítást 1864-ben hajtották végre. A bennünket érdeklő Tagi major létrehozásának pontos időpontját nem ismerjük, de a pákai 40