Molnár László: Ortaháza története (Zalai Kismonográfiák 6., Zalaegerszeg, 2002)

Majorháza - Tagi major

plébánia kereszteltek anyakönyvében már 1864. július 24-én találtunk rá vonatkozó bejegyzést. Ekkor "praedium Ortaháziensis" alakban fordul elő. A "praedium" birtokot, ingatlant jelent, és a puszta magyarországi latin neve is. Esetünkben biztosan a majorra utal, mert a falubeliek lakhelyét Ortaházaként jelöli. 1866. március 8-án Ortaháza major került a lakhely rovatba. így szerepel 1869. augusztus 23-ig, amikor először jelenik meg a Tagi major elnevezés az említett anyakönyvben. 1907 és 1921 közt Tagi pusztaként említik, csak az 1921. évi bejegyzésben írták majornak. 1921. december 31-ig Ortaházához tartozott. A község körjegyzőséggé válásakor határmódosítás történt, ekkor Pákához csatolták. Az említett kereszteltek anyakönyvében Pákához tartozóként 1926-ban, és 1928-ban találunk bejegyzést. Legismertebb bérlője a majornak és a hozzá tartozó területnek Imreh György volt, aki Pördeföldén lakott. Ispánja, sógora, Halliarszky Lajos az első világháború után települt át Erdélyből. Ő a tagi majorban lakott családjával. 1945-ben, a földosztáskor a major lakói szintén kaptak földet, sőt a majorban lévő cselédlakás általuk lakott lakását is megkapták. Az épületet 1955-ben elbontották, és abból épített magának valamennyi család házat 1955-56 folyamán. Az 1949. évi népszámlálás Tagi majort külterületi lakott helyként Ortaháza község határában említi. Lakóházak száma 4, népesség száma 56 fő. Ekkor a major lakosságának kérésére az ortaházai képviselőtestület úgy döntött, hogy elfogadja csatlakozási kérésüket, figyelembe véve, hogy vasútra, iskolába amúgy is Ortaházára járnak, és így megyei jóváhagyással 1950. január 1 -tői ismét Ortaházához tartozott. Újabb adat csak 1972-ből van, amikor a Zala megye helytörténeti lexikonához készült kérdőíven szerepel, hogy a tagi gyerekek Ortaházára jártak iskolába. A gazdasági épületeket a termelőszövetkezetek megalakulása után azok használták. (Erre ott még visszatérünk.) Istállójában szarvasmarhákat neveltek. A csömödéri központi állattartó telep elkészülte után ilyen fajta működése megszűnt. Egy ideig egy vállalkozó csirkéket nevelt benne. Aztán ő is Pákán épített ilyen célból egy épületet, és beköltözött a faluba. Az épületek magukra maradtak. Időközben a többi lakó is elköltözött. A házak egy részét egykori lakóik lebontották, vagy eladták, és azok is lebontásra kerültek. Az 1980-as évek közepén a feleslegessé vált elektromos hálózatot a termelőszövetkezet, egy alacsony fogyasztás létrehozásával próbálta fenntartani, de két év elteltével felszámolta. így a major gazdasági tevékenység folytatására alkalmatlanná vált. (Csupán érdekességként említjük meg, hogy Lasztonya határában is volt egy "Tagi puszta".) 41