Ruzsa Károly: Batyk története (Zalai Kismonográfiák 5., Zalaegerszeg, 1998)
IV. fejezet: Batyk az újkorban - Határ és birtokperek
Nemcsak Véged és Csapó viszonylatában voltak azonban összeütközések. 1750-ben a batyki és végedi határral kapcsolatban két határvizsgálatot is tartottak, mindkettőt október 14-én tartották Batykon. Az első kérdései annak az esetnek a tisztázására vonatkoztak, amikor 1750-ben, aratás után Batthyány Zsigmond Klener Pál nevű batyki jobbágyának a Katonák útján alul fekvő földjéről a learatott és keresztekbe rakott gabonáját a végediek szekerekre rakták és elhordták. Meghallgatták Bognár György, Horváth Imre, Hoz János, Takács Pál batyki jobbágyokat és Erdős János batyki falubírót. A tanúk elmondása szerint az említett területen 17 kereszt gabona termett, amiből az aratás után a végediek 16 keresztet elvittek, de egy keresztet otthagytak. A gabonát éjszaka vitték el, öt szekérrel, a hatodik üresen ment oda és tért viszsza. A tanúk hallották, hogy a szekerekkel a név szerint felsorolt végedi jobbágyok voltak. Klener Pál 8 éve szabadon használhatta a földet, senki sem háborgatta a föld használatában, sőt a termésből esztendőnként dézsmát adott a szentgróti uraságoknak, az irtást azonban egy Dömötör János nevű jobbágy kezdte. Erdős János batyki falubíró az eset után elment a végedi bíróhoz is tanácskozni, hogy mitévők legyenek. 248 A másik vizsgálat során azokra a kérdésekre kerestek választ, hogy hol húzódik a Batyk és Véged közötti határ, merre voltak a batyki jobbágyok földjei, foglaltak-e el erőszakkal földeket a végediek a másik falu határában. A tanúk - akik között nem található a két faluba való ember - szerint a két falut a Szajki patak választja el egymástól egészen addig, amíg a vize a Zala folyóba nem ér. A határ a Végedi Kelőnél - itt járnak át Batykra és Türjére elfordul a pataktól keleti irányba, ahol nemsokára egy régi, már kivágott tölgyfához ér, amit a végedi jobbágyok vágtak ki. A tölgyfától a határ vonala a Régi katonák útján tart kelet felé a Sárhelyig, amit Batyki hatónak is neveztek, majd a Töltésűiig és a mellette lévő keresztes hársfáig, innen ezen a Töltés úton egész a Peresztegi útig és a türjei határig. Az un. Régi katonák útjának a nyomvonala ekkor még felismerhető volt. Ezen a határon belül mindig békével művelhették a batykiak földjeiket „marhájukat minden kérdés nélkül legeltették, makkoltatták, az erdőt szabadon fáj áztatták, aszalták és irtották". A tanúk tudták, hogy a végedi jobbágyok tettek irtásokat a Szajkipatak túlsó partján, a „Töltés úton belül nap kelet felül az hol az Batyki marhának minden napi járása és csapása tapasztaltatik, alattomban határ jelzáseket tetter 249 A Csapó, Batyk és Véged közötti határviták viszonylag békés eszközökkel folytak le. A török hatalom és a hódoltság alól felszabadított területeken azonban nemcsak a falvak határa volt bizonytalan, hanem a nemesek birtokjogai is. Mivel a török időkben a földbirtokos nemesek egy része elmenekült, vagy nem tudott a török veszély miatt a birtokával foglalkozni, ezért a 75
