Ruzsa Károly: Batyk története (Zalai Kismonográfiák 5., Zalaegerszeg, 1998)

I. fejezet: A falu területének története a honfoglalásig

a Hármasi malom mellől. A környéken volt egy Maestrianae nevű település, amelyet Zalaszentgróttal azonosítottak.

3 A régészeti leletek szerint a település a 2. század elejétől egészen az 5. századig lakott volt. Az említett Maestrianae a Szombathely (Savaria) és Fenékpuszta (Valcum) közötti út egyik állomása volt. Müller Róbert

4 feltételezése szerint Zalaszentgróton kereszteződött a Szombathely-Fenékpuszta közti út egy kisebb jelentőségű úttal, amely Zalalövőnél ágazott ki a „Borostyánútbór és a Zala folyó völgyében haladt. A két út közül valamelyik bizonyosan itt vezethetett keresztül. Talán valamelyikük átkelőjére utalnak a Hármasi maionmái, a Zala parton előkerült cseréptöredékek. Az 5. századtól következő népvándorláskorból egy lelőhelyen találtak nagyobb mennyiségű cserépmaradványt. Ez a Kőhídi dűlőben, a Zalához közel került elő, itt esetleg egy átkelőhely lehetett abban az időben. A 8. századra az avarok és szlávok szállják meg a vidéket, a 9. század elején az itt lakó népeket Nagy Károly frank császár leigázta. 846 körül Pribina herceg e vidéken kapott területet a frankoktól, központja Zalavár volt. A hercegség területére németeket telepítettek be és templomokat építettek. Közülük egy ezen a vidéken lehetett, mert a Salapiugin nevű településen Szent Péter és Hradbertus (Rupert) tiszteletére épített templomot, Liupram érsek szentelte fel 852/853 táján. A templomot minden tartozékával együtt a salzburgi érseknek adta át. A frank „Salapiugin" vagy latin „Scilla flexum" név Zala kanyart jelent, de fordíthatjuk a magyaroktól kapott nevének megfelelően Zalaszegnek is. A későbbi Zalaszeg ugyanúgy a Zala folyó kanyarulatáról kapta a nevét, mint Salapiugin. A templom helyét még nem sikerült megtalálnia a régészetnek, de szinte teljesen bizonyos, hogy a környéken már ebben a korban templom állt. A frank uralom végét az jelentette, amikor a 900 nyarán Itáliából viszszatérő és az Alföldről előrenyomuló magyarok elfoglalták a Dunántúlt. A honfoglalók által birtokba vett területen Kézai Simon krónikája szerint Vérbulcsu törzse telepedett le. A nagyszámú ránk maradt helynévből feltehető, hogy az itt lakó, honfoglalás harcait túlélt szláv népesség egybeolvadt a magyar néppel. A honfoglalás és az azt követő időszakból nem találtak eddig leleteket Batykon. Zalaszentgróton találták a legközelebbi 10-11. századi leleteket, de Zalavégen is előkerült egy 11. századi hajkarika.

6 Batyk területén a Nyugati Berek dűlőben és a Csapási dűlőben Árpád-kori cserépmaradványokat találtak. A Szegedi patak mellől, a Mise úti dűlőből, a Főszegi kertek alól és a Felső-Síki dűlőből kerültek elő a középkorból származó cserépdarabok. 6