Ruzsa Károly: Batyk története (Zalai Kismonográfiák 5., Zalaegerszeg, 1998)

II. fejezet: Batyk középkori története - A falu kialakulása és nevének eredete

II. fejezet: Batyk középkori története A falu kialakulása és nevének eredete Amint azt az előző fejezetben láttuk, a krónikák szerint a honfoglalás után a Balaton vidékén Vérbulcsu vezér és törzse telepedett le. Ennél többel azonban nem tudhatunk meg a környékről. Mivel a honfoglalás után még hosszú ideig a szóbeliség volt a jellemző a kormányzásra ezért a 13. századig semmilyen adatunk nincs Batykról. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a falu nem is létezett. Amikor a 12. század végére III. Béla király rendeleteinek és az udvari kancellária működésének a hatására szélesebb körben elterjedt az írásbeliség, az addig szóban lebonyolított hivatalos- és magánügyeket írásba foglalták, kezdtek sorra megjelenni a magyar úri nemzetségek és birtokaik az oklevelekben. A 13. század elejétől, 1211-től szerepel az oklevelekben a Tűrje nemzetség. Mielőtt tovább mennénk, nézzük, hogy mi is ez a nemzetség. Az un. úri nemzetség vérségi, leszármazási alapon összetartozó személyek, később családok csoportja, akik a nemzetséghez való tartozásukat a „de gémre" megjelöléssel fejezik ki. A nemzetségek az eredetüket egy nagynevű közös őstől veszik. Ez a nagynevű ős általában Szent István király korában élt személy lehetett, aki általában megalapozta a nemzetség birtokrendszerét. Később a nemzetség tagjai közösen használták az ősi birtokokat, közösen döntöttek sorsáról. A pénzen vásárolt birtok viszont a vásárlónak a személyi tulajdona lett, annak sorsába nemzetségbeli rokonainak nem volt beleszólásuk. A nagyobb nemzetségek több vármegyében is rendelkeztek birtokokkal, a kisebbek pedig egy vármegyében, esetleg csak néhány faluval. A nemzetségek összetartozásuk erősítésére monostorokat építettek.

7 A Tűrje nemzetség ősi területe Zala vármegyében a Zala folyó kanyarulata közelében feküdt nagyobb részében annak bal partján. Ezen az összefüggő területen alakultak ki azok a falvak, amelyek a Tűrje nemzetség birtokai lettek. Ezek a birtokok Bozol (ma Zalabér külső „Lepoty" nevű része). Zalabér, Batyk. Tűrje, Vitenyéd (Türjetől észak-keletre feküdt), Dabronc és Szentgrót falvak voltak. A későbbiek folyamán még megszerezték hozzá Barlabáshidát (a mai Pakod Zalabér felé eső része) és néhány távolabbi települést. A nemzetség valamely tagja alapította a mai is álló türjei templomot és a premontrei szerzetesek számára a monostort valamikor 1234 előtt.

8 A nemzetség országos rangra valamikor a 12. század végén juthatott, mivel a 13. században már ott találjuk őket a királyi udvarban. A nemzetség egyik 7