Ruzsa Károly: Batyk története (Zalai Kismonográfiák 5., Zalaegerszeg, 1998)

I. fejezet: A falu területének története a honfoglalásig

I. fejezet: A falu területének története a honfoglalásig Mielőtt hozzákezdenék e könyv témájához, Batyk történetének a felvázolásához, tekintsük át területének korai történetét, a települések története ugyanis nem a honfoglaló magyarok letelepedésével vagy az írásokban való megjelenéssel kezdődik, hanem több évezred távolába nyúlik vissza. A korai történetre csak a régészeti ásatásokból vagy terepbejárások során előkerült leletekből lehet következtetni. Mivel Batykon nem végeztek régészeti kutatásokat, ezért csak az 1990-es évek elején Horváth László András és H. Simon Katalin - a Göcseji Múzeum régészei - által végzett terepbejárások eredményeiből lehet megállapítani, hogy mely korokban, mely népek és kultúrák telepedtek le ezen a vidéken. Batyk földrajzi szempontból jó fekvésű, a Zala partján fekszik, patakjai a régi korokban a jelenleginél jóval bővízűbbek voltak. Mivel az őskor vadászó, gyűjtögető embere a vízhez kötődött, Batyk területe alkalmas lehetett a megtelepedésre, bár erre jelenleg régészeti bizonyíték nincsen. Az első emberek nyomai az Kr. e. 6. évezredből maradtak ránk. Az újkőkorban megnőtt a Kárpát-medence lakosainak száma, ők már nagyobb méretű településen éltek. Ezek az emberek termelő gazdálkodást végeztek, földet műveltek, kézműipart folytattak. Egy ilyen település nyomai kerültek elő a zalavégi temetőnél kezdődő Kellő dűlőben, amely a batyki Gáti dűlőbe is átnyúlik. A telep 800 méter hosszan halad a patakparti domb oldalában déli irányba.

2 Ezen kívül őskori leletek kerültek elő a Csapói horgosban, a Kőhídi dűlőben, a Felső Síkon, a Csapási dűlőben, Pinkóc és Alsó Csapó között és a Szegedi dűlőben. Az Kr. e. 4. évezredben kezdődött rézkor utolsó szakaszából néhány lelőhely ismert a falu területén. A korszak emberei már állatok tenyésztésével is foglalkoztak a földművelés mellett. Ilyen településre utaló leletek kerültek elő Csapói horgosban és a már említett Kellő és Gáti dűlőkben. A rézkor után hosszú kihagyás következik a terület lakottsága tekintetében, hiszen a bronzkor elejéről származó leletek nem kerültek elő. Az Kr. e. 1. évezredben kezdődő késő bronzkorban azonban újra megtelepedtek emberek Batyk területén. Erre utaló leletek kerültek elő a Zala partján a Hármasi malom mellett, a Főszegi kertek alatt. A jelentős mennyiségű cseréplelet miatt feltehetőleg egy nagyobb telep lehetett a Felső Síkon. A vaskorból egyetlen lelet sem került elő Batyk környékéről, de nem hagytak nyomot a késő vaskorban a Dunántúlon megjelent kelták sem. A rómaiak az időszámítás kezdete után nem sokkal jelentek meg Pannóniában. A római korban nagyobb település nem jött létre Batyk területén, de cserépmaradványok két lelőhelyről is kerültek elő, a Felső-Sík dűlőből és 5