Ruzsa Károly: Batyk története (Zalai Kismonográfiák 5., Zalaegerszeg, 1998)

IV. fejezet: Batyk az újkorban - A földek tagosítása és a jobbágyfelszabadítás

A járványok mellett jelentős tüzesetek is voltak, amelyek közül néhányról írás is fennmaradt. 1864. június 26-án délután fél egykor Batykon, a nyugati részen egy pajta valószínűleg vigyázatlanságból meggyulladt és egy óra alatt 48 ház, közöttük a tanítói lak is leégett. A templom cserepes lévén nem gyulladt meg, a fazsindelyes sekrestye azonban lángra kapott, de sikerült eloltani. 1882. július 3-án újabb tűz ütött ki Batykon, a nagy szél a külsőbéri házakra is átvitte a tűzcsóvát és égő zsuppot, amelynek következtében ott 5 ház égett le. Az itteni károkról nincs tudomásunk.

304 A rendszeresen ismétlődő tűzesetek miatt 19. század utolsó harmadában Batyknak rossz híre volt Zala megyében. 1886. július 26-án délután 3 óra körül tűz keletkezett Batyk felső végén, amely az erős délnyugati szélben gyorsan továbbterjedt és hamarosan az egész faluvég égett. A tűzben a házak, a melléképületek, a gabona, az udvarokban tárolt takarmány és tűzifa is megsemmisült. Az oltásban részt vettek a helybeliek mellett a zalabéri, pakodi, végedi és türjei tűzoltók is. A „Zala Megye" című újság tudósításában hozzáteszi, hogy „a leégett épületek nagy része biztosítva volt." Ebből a megjegyzésből tudható, hogy a tűzvész mögött biztosítási csalásra gyanakodtak. 1892-ben a már idézett újság azzal kezdte a tekenyei tudósítását, hogy Jdáig Batyk volt nevezetes arról, hogy évente több ízben riasztotta lakosságát s a szomszédos községeket tűzi lármával föl, most Tekenye verseng ezen kétes dicsőségért. - Míg Batykon bizonyos időközönként ismétlődtek a tűzesetek, addig Tekenyén négy egymást követő napon volt tűz." A lap 1889. április 21-én közölt egy írást „A korrupciónak egy új megnyilvánulása" címmel. Ebben a következők szerepelnek: „... Van a mi megyénkben egy Batyk nevezetű község, amely híressé lett nemcsak a verekedésről, hanem az évenkénti kétháromszor történni szokott tűzesetek miatt is, melyeknek keletkezési okát sohasem tudta a hatóság kifürkészni." Egy a tűzoltásokban résztvevő, nevét nem közlő tűzoltó panaszkodott, hogy amikor a tűzesethez kivonultak, a helybeliek majdnem megtámadták őket. ,JMinek itt oltani, úgyis minden biztosiba van. - hangzott több, a veszélyt összetett kézzel néző egyének szájából." Ilyen idézetek is megjelentek: „Sógor, a szénád van-e biztosítva? - Dehogy van. - volt a szomorú válasz. - Hát nem tudtad, hogy ez fog következni?" Egy másik ember bevallotta: „Én már háromszor elégtem és mégis 2 darab szőlőt tudtam szerezni."*

05 Tehát a tűzoltók rendszeres gyújtogatással gyanúsították meg a batykiakat. Ebben lehetett valami, mivel a környéken a biztosítótársaságok elterjedésével a biztosítási csalás is elterjedt. Ennek egyik elterjedt módja szerint miután bebiztosították a házat, a ház lakói elmentek dolgozni a hegyre vagy a földekre, de egy égő gyertyát hagytak valamely gyúlékony helyen, ami távozásuk után végigégve tűzet okozott. Ez tehetősebb gazdáknál fordult elő leginkább, akik ki tudták fizetni a biztosítás díját. 105