Mészáros Ferenc: Pacsa története (Zalai Kismonográfiák 4., Zalaegerszeg, 1998)

Horváth László András: Pacsa története a kezdetektől a római hódításig - Vaskor (i.e. 8–9. sz.–időszámításunk kezdetéig)

hoz tartozik az un. kurdi kincshorizont, melynek egyik kiemelkedő kincslelete Pölöskén, a Szévíz csatomázása közben került elő még 1886-ban.

3 A gazdag leletegyüttes kiemelkedő darabja egy bronz situla (vödör) töredéke, melynek itáliai kapcsolatai vitathatatlanok (KŐSZEGI 1984, 228-229). Az urnamezős kultúra távoli területekre eljutott edényei és fémtárgyai alapján jó párhuzamosítás adódik az akkor még jóval fejlettebb Balkán és Anatólia (ma Nyugat-Törökország) területével. Eszerint ez a népesség a késői mükénéi korban, Trója VII. szintjének népével élt egy időben, vagyis ez nagyjából az egyiptomi Újbirodalom második felének, a Homérosz által megénekelt trójai háború korának és az azt közvetlenül követő mintegy négyszáz esztendőnek felel meg (KŐSZEGI 1984, 121, 186-199; KOVÁCS 1977, időrendi tábla). Még mai szemmel is hatalmasnak mondható politikai-katonai központjaikban, amelyeket jelentős földsáncokkal földvárakká alakítottak, erősen tagolt társadalmuk gazdagjai laktak. Az őket szolgáló szegényebb rétegeknek itt nem jutott hely, ők a dombok lábánál kialakított szegényesebb síksági falvakban laktak (KOVÁCS 1977, 24-25; KŐSZEGI 1988, 129-142). Egy ilyen földvárat ismerünk Zala megyében Zalaszentiván-Kisfaludi hegyen, ahol a használói által kiégetett sáncok nyomai a mai napig látszanak a felszínen (NOVÁKI 1964, 120-131; KŐSZEGI 1988, 137). Ezeket a földvárakat az Odüsszeiában megénekelt királyságok mintájára képzelhetjük el és bár konkrét bizonyítékaink nincsenek erre vonatkozólag, mégsem zárható ki, hogy - akárcsak görög földön - mindegyikük önálló „városállamként" uralta a környező területeket. További fontos lelőhelyünk ebből a korszakból Zala megye területén a balatonmagyaród-hídvégpusztai település, ahol a falu körül futó széles és mély árkot is sikerült megfigyelni, amelyet kapuk szakítottak meg. A közösség temetőjét egy további árok választotta el a lakóhelytől (HORVÁTH 1996a, 60). Pacsa és környéke a szakemberek által a késő halomsíros-korai urnamezős korszak Csabrendek-Cserszegtomaj-csoportjának területére esik, korábbi terepbejárásokból számos további lelőhelye ismert, többek közt Zalaszentmihályon és Esztergályhorvátiban, hogy itt csak a számunkra legfontosabbakat említsük (KŐSZEGI 1988, 20; PATEK 1968, 66-67). Vaskor (i.e. 9-8. sz. - időszámításunk kezdetéig) A késő bronzkor végén, kb. az i.e. 800-as évektől gyökeres változások álltak be a Kárpát-medence történetében. Keleti irányból az Alföld területére egy preszkítának nevezett népcsoport hatolt be és megsemmisítette az ott évszázadok óta békésen élő késő bronzkori kultúrákat (mezőcsáti csoport) (KOVÁCS 1977, 19). Egyes csoportjaik a Dmiántúlra is eljutottak, de hogy 15