Mészáros Ferenc: Pacsa története (Zalai Kismonográfiák 4., Zalaegerszeg, 1998)

Horváth László András: Pacsa története a kezdetektől a római hódításig - Vaskor (i.e. 8–9. sz.–időszámításunk kezdetéig)

itt pontosan milyen szerepet játszottak, az ma még nem teljesen tisztázott. A jelek szerint sem megsemmisíteniük, sem átalakítaniuk nem sikerült teljes mértékben az itteni kultúrát. Az sem kizárt, hogy az urnamezős kultúrával kapcsolatban feltételezett nagy népvándorlások következményeképpen a terület jelentős része már lakatlan is volt. A keleti eredetű hódítók uralma csak rövid ideig tartott (KŐSZEGI 1984, 300-308). Hatalmuknak és egyben a helybeli itteni kultúrák maradványainak az i.e. 8. században egy újabb, Közép-Európa irányából érkező népesség, az un. hallstatti kultúra népe vetett véget. Ők katonai sikereiket talán az új és félelmetes fémből, a minden eddiginél keményebb vasból készült fegyvereiknek köszönhették, amivel kétségtelenül fölényben voltak a bronzkardokkal és -lándzsákkal felszerelt helyiekkel szemben. Uralmuk idején tovább használták a sokhelyütt már a késő bronzkor eleje óta létező várakat, pl. a Zalaszentiván-Kisfaludihegyet is (NOVÁKI 1964, 130-131), másutt újakat létesítettek. Eddig megismert legfontosabb lelőhelyeik a Sopron melletti Burgstall, Nagyberki-Szalacska, illetve, a dél-dunántúli Pécs-Jakabhegy. Előkelőiket továbbra is nagy méretű földhalmok alá temették el. Sírmellékleteik közül a számos fémtárgy mellett a grafitozással díszített festett díszkerámiájuk érdemel említést. Megint csak a leletek összehasonlító elemzése segít annak megállapításában is, hogy a magyarországi kora vaskor népei már az itáliai etruszk fejlődés korai szakaszával éltek egy időben. A Hallstatt C-D korszaknak is nevezett időszak kutatása Zala megyében ásatások hiányában még ugyancsak kezdeti stádiumban van. Keszthely környékéről ismerjük eddigi legtöbb leletét. Itt ZalaszántóTátikán sikerült egyik földvárukat azonosítani, míg a vár alatt kialakított halomsír-temetőből néhány sír is feltárásra került (HORVÁTH 1996b, 71). Ugyanakkor a Hahóti-medence térségében egyetlen lelőhelye sem került elő, amiből a vidék lakatlanságára következtettek a kutatók (SZŐKE 1995, 24). Pacsa környékén sincs eddig nyoma e korszak leleteinek, ami persze nem jelenti azt, hogy valóban lakatlan lett volna e terület. Úgy tűnik, a terepbejárásokból származó apró cserépleletek alapján ez a korszak sem azonosítható, mint ahogy az már több más korszaknál is igazolódott. Zalaegerszeg-Andráshidán is csak az ásatások során kerültek elő ennek a kultúrának a jól datálható leletei és objektumai.

4 A vaskor második felét és egyben a kárpát-medencei őskor utolsó szakaszát a kelták első foglalása és uralma fémjelzi. Fontos különbség az eddigi korszakokkal szemben, hogy ettől kezdve az írott források segítségével az itt élt népek nevét is ismerjük, történetük megismeréséhez pedig korabeli leírások állnak rendelkezésünkre. Az elnevezések átmeneti jellegét mutatja, hogy a kelták kultúráját egy svájci lelőhelyről LaTene-kultúrának is nevezik. A belső korszakhatárok ebben az időszakban is csak nagyon nehezen húzhatók 16