Mészáros Ferenc: Pacsa története (Zalai Kismonográfiák 4., Zalaegerszeg, 1998)

Horváth László András: Pacsa története a kezdetektől a római hódításig - Bronzkor (i.e. 2500–9–8. sz.)

szőr tűnik el a kulturális különbség a Dunától keletre ill. nyugatra eső területek között, sőt a Kárpát-medencén kívüli vidékeken is feltűnnek a nyomai ennek a hatalmas kultúrkörnek. A zalaegerszegi múzeum gyűjtőterületén eddig kizárólag településeket ismerünk ebből a korból, ezek általában nem nagy - egy hektár alatti - kiterjedésűek, de a Kis-Balaton környékén már néhány sír is előkerült (BONDÁR 1987). Ezekben a halottakat az őskor szokásának megfelelően oldalt fektetve, enyhén felhúzott lábakkal és karokkal helyezték a sírgödörbe, melléjük különféle használati tárgyakat és élelemmel teli edényeket raktak. Különösen nagy fémgazdagság ezt az időszakot sem jellemzi, csupán kisebb rézékszereket ismerünk belőle. A kultúra létrejötte összetett folyamatok végeredménye volt. Más volt az alap a Kárpát-medence keleti és más a nyugati felében, a végeredmény azonban meglepően egyforma lett. A bolerázinak nevezett korai korszakban készült tárgyakon, főként edényeken csak a leggyakorlottabb szem tudja megkülönböztetni, melyik tájon készültek. A Pacsához legközelebb eső lelőhely Rádón található, ahol a Rom-hátiföldek-dűlőből más őskori kultúrák mellett a badeni kultúra klasszikus fázisának leletei is előkerültek a terepbejárások során. Bronzkor (i.e. 2500—9-8. sz) Kevés olyan fehér foltja van őskorkutatásunknak, mint a rézkor és az azt követő bronzkor átmenetének folyamata. Adataink közül semmi sem utal a badeni kultúra végére, azt sem tudjuk békésen, vagy erőszakos úton szűnt-e meg. Arról sem rendelkezünk adatokkal, hogy a Balatontól nyugatra eső vidéken megtelepedett-e a legkorábbi bronzkor lakossága. Több, mint tíz éven át folytatott terepbejárásaink során feltűnően kevés alkalommal találkoztunk a korai és középső bronzkor leletanyagával. A korszak névadója megint csak az új fém, a vörösrézből és 10% ónból (antimónból) vagy cinkből ötvözött bronz. A rézhez hasonlóan használatának kezdetén még csak minimális mennyiségben alkalmazták, nagytömegű, ma már úgy mondanánk: ipari méretű gyártására csak a korszak második felében került majd sor. A legkorábbi bronzkort ezen a vidéken az un. Somogyvár-Vinkovcikultúra képviseli. Ez a korábbi feltételezésekkel ellentétben egy önálló kulturális egység, melynek lelőhelyeit sokáig a Dél-Dunántúlon (Tolna, Baranya és Somogy megyéből) ismerjük. Az utóbbi időben Zala megyéből is egyre több lelőhelyen bukkanunk rá. Bondár Mária Zalaszentbalázs határában néhány évvel ezelőtt e kor egyik településének nyomait tárta fel. A számos lelet közül kiemelkedett egy korabeli kocsi agyag modelljének töredéke, melynek párhuzamai, részben a Balkán, részben pedig a kelet-európai sztyeppék felé vezetnek (BONDÁR 1990). Bár nem ez a Kárpát-medence legkorábbi kocsi13