Mészáros Ferenc: Pacsa története (Zalai Kismonográfiák 4., Zalaegerszeg, 1998)

Kvassay Judit: Pacsa története a római kortól a középkor végéig a régészeti leletek tükrében - Római kor (1–5. század)

hunok betörései miatt bizonytalanná vált az élet Pannoniában, a várost lakói kiürítették és sorsára hagyták.

5 Keszthely-Fenékpusztán, a Zala-folyó balatoni torkolata közelében, az ottani átkelőhely védelmére épült erődített település korabeli neve feltehetően Valcum volt. A szintén ősi, már a kelták által is használt átkelőhelyen haladt keresztül a Délnyugat-Dunántúl két fontos városát, Savaria-t (Szombathely) és Sopiane-t (Pécs) összekötő útvonal, amelynek környéke az 1. századtól kezdve sűrűn benépesült. Az erőd П. Constantius császár uralkodása alatt, a 4. század közepén készülhetett, amikor a fokozódó barbár betörések miatt jelentős erődítési munkákat végeztek a tartományban. Falai közt a rómaiak után a népvándorlás hullámaival ideérkező népek is menedéket találtak.

6 A főbb közlekedési útvonalaktól távol, a zalai dombok között a fentiekhez hasonló jelentőségű település nem jött létre. Erre a vidékre az egyszerű, félig földbe mélyített házakból álló falusias telepek és a villagazdaságok a jellemzőek. A települések környékén mindenütt megtalálhatók a lakosság temetkezési helyei is. Pacsa tágabb környékén Magyarszerdahely, Magyarszentmiklós, Újudvar és Hahót területéről ismertek településnyomok,

7 Alsórajkon egy nagyméretű, gazdag villa került feltárásra.

8 Temetőásatás Magyarszerdahelyen,

9 Esztergályhorvátiban, Söjtörön és Gelseszigeten volt

10

, de a 2-3. századra jellemző, halmokkal jelölt sírok megfigyelhetők Homokkomárom, Újudvar és Pölöske területén is.

11 A római korszakból ugyan már gazdag írott forrásanyag áll a történészek rendelkezésére, ezek azonban legfeljebb a jelentős történelmi események, fontos városok, katonai építmények vonatkozásában nyújtanak támpontot a kutatók számára. A tartomány belsejében elhelyezkedő, egyszerű, a mezőgazdasági munkákhoz kötődő települések nyomainak felkutatása ugyanúgy, mint az őskoriaké, csak régészeti eszközökkel (terepbejárás, ásatás) lehetséges. Pacsa határában - amint azt már az előző fejezetben is említettük - régészeti ásatásokra eddig még nem került sor. így a római kor emlékeit is csak a terepbejárások felszínen gyűjthető tárgyai jelentik. Ezek szerint az akkori népesség a Principális-csatorna mocsaras ártere, valamint a Cseke-patak fölé emelkedő dombokon telepedett meg: A mai belterület déli és délnyugati széle közelében, a Principálisba folyó kis vízér, illetve a Principális mocsaras ártere mentén létesült kisebb, falusias jellegű települések nyomait a Sándor-, valamint a Széna-rét-dűlőben egyszerű, a mindennapi használatra készült kerámiaedények töredékei jelezik a szántásban. A felsőrajki határnál, a szintén a Principálisba tartó kis vízfolyás feletti dombon az egyszerű házikerámia mellett nagyméretű, bekarcolt vonalakkal díszített tárolóedény darabjait és egy terra sigillata-t utánzó edény

12 töredékét lehetett összegyűjteni. A mai belterülettől északkeletre, a Cseke-patak északi partján, Cseke-pusztán is 22