Mészáros Ferenc: Pacsa története (Zalai Kismonográfiák 4., Zalaegerszeg, 1998)
Kvassay Judit: Pacsa története a római kortól a középkor végéig a régészeti leletek tükrében - Népvándorlás kor (5–9. század)
házikerámia darabok jelzik a római település nyomát. 13 A korszak legjelentősebb lelete a „Sörétgyár" alapozási munkái során került napvilágra 1991-ben. Pacsatüttös falurésztől északra, a Cseke-patak és a belefolyó kis ér által közrefogott domb északi végében körülbelül 200 méter átmérőjű területen lehet római kori kerámiatöredékeket találni. Az építkezés földmunkáival több gödröt bolygattak meg, 14 amelyek betöltéséből nagy mennyiségű házikerámiatöredék mellett előkerült egy finom anyagú, bekarcolt vonalakkal díszített kis talpas tál, valamint egy dörzstál (belső oldalán kőzúzalékkal borított edény, amelyet főzési alapanyagok aprítására használtak) darabjai. Népvándorlás kor (5-9. század) A római birodalom Pannónia tartománya, amelynek természetes határát a Duna alkotta, ék gyanánt állt szemben a folyó túlpartján lakó, meg nem hódított, így a római kultúra vívmányit nem ismerő, ezért a rómaiak által megvetően barbároknak nevezett népcsoportokkal. Északon germán törzsek, keleten - a Duna-Tisza-közén - az Ázsia felől érkezett lovas nomád (vándorló állattenyésztő) szarmaták éltek. A birodalom fénykorában a megerősített határvédő rendszer (limes), a szövetségi politika és az ajándékok segítségével még féken lehetett tartani a barbárokat. így is időről-időre rátörtek a gazdag tartományra, rabló-hadjárataikkal komoly pusztítást okozva (például Salla város lerombolása a 2. század hetvenes éveiben; az alsórajki villa felégetése a 3. század közepe táján). A 4. század utolsó harmadában azonban a népvándorlás első hulláma feltartóztathatatlanul végigsöpört Pannonián. A római lakosság elmenekült, átadva a helyet a hunoknak és szövetségeseiknek. A vándorló állattartó életmód számára alkalmatlan erdővel borított zalai dombvidéket sem a hunok, sem az őket követő újabb germán törzsek nem szállták meg, így a 4. század vége és a 6. század vége, az avarok megjelenésének időpontja közötti két évszázadból - a fenékpusztai erődöt és környékét leszámítva - mindössze egyetlen olyan temető ismert Kilimán határából, amelyet a 4-5. század fordulóján használtak. 15 A népvándorlás második nagy hullámával érkező lovas nomád avarok a 6. század végétől a 9. század végéig tartották uralmuk alatt a Kárpátmedencét. A Zala megye területén feltárt temetők és településnyomok tanúsága szerint térségünk keleti és déli részét szállták meg a 7. század elején. Az avar kor korai szakaszából származó emlékek ugyanis a Zala völgyében és Nagykanizsa környékén lelhetők fel első sorban, a dombvidék szívéből csak néhány településnyom (Pacsa tágabb környékéről, például Hahót és Zalaszentbalázs határából 16 ) ismert. A régészeti leletek arról vallanak (és ezt az írott források adatai is megerősítik), hogy szláv foglyokkal népesítették be 23
