Mészáros Ferenc: Pacsa története (Zalai Kismonográfiák 4., Zalaegerszeg, 1998)

Mészáros Ferenc: A község neve - Gazdasági és társadalmi változások a 18. században - Polgári és boszorkányperek

például „fras fénye teremtette". Ezt azonban a megidézett tanú nem hallotta. Az asszonyság egyébként nyughatatlan természetű volt, mint azt az egyik tanú sokat sejtetően megjegyezte, akadt mát korábban is bírósági ügye, akkor éppen egy „rudazó kötély" tárgyában „ezelőtt ennyihány esztendőkkel."

27 A büntetőperek tétje nagyobb volt, hiszen azok vége a vádlott számára börtön is lehetett. Ez lett a sorsa Gerőcz Ferencnek, aki igencsak hosszú bűnlajstrommal rendelkezett: verekedő, káromkodó, tolvaj, házasságtörő, gyilkos, égető vagy égéssel fenyegető, pincéket és más hajlékokat tört föl, s még azzal is súlyosbította a helyzetét, hogy állítólag két élő felesége volt. Mindezekért 1756-ban Egerszegen raboskodott. Az ellenségeskedés sajátos típusát jelentették az úgynevezett boszorkányperek. Hiába mondta ki Könyves Kálmán, hogy boszorkányok pedig nincsenek, a század embere néha még hitt bennük, amint azt két pacsai eset is bizonyítja. A Pacsán lakó Kis Juditot boszorkánysággal vádolta Póczak Márton uram, mert állítólag betegséget kapott tőle: „ha annak tüzö ég, az ő teste is ég, a Sánta Luciper égeti... a purgatóriumban sem sütnek, égetnek jobban, mint amit neki köll szenvedni." Ezt nem okozhatta más, csak Kis Judit, az égeti őt. „Ha meghalok, annak szalonnája leszek." Elpanaszolta továbbá, hogy „egy órában hévságban, más órában hidegségben vagyon... Valahányszor Kis Judit ell füt, szintén ugy égh ő is, mint az Tüzö tikkad, az ő betegsége is könnyebbedik."

28 Az ügynek nem lett komolyabb jogi következménye, mert a megidézett tanúk nem igazolták a tűzben égő férfiú állításait. Fordulatokban gazdagabb, izgalmasabb volt Dolgos Judit esete, „akit mindenkor tudományos boszorkányasszonynak tartottak, vétteni sem mertek neki, mert féltek tőle."

29 A tárgyalás során azt kérdezték a tanútól: „Tudgya e vagy hallotta e ha valamikor ártott e valamely más embernek, testében valamelly nyavalat eresztett e rá."

30 A torzsalkodás azzal kezdődött, hogy Dolgos Jutka olyan cérnát kért Boros Jánosnétól, amit a kakasok ivartalanításához használtak. Ezt a cérnát ő - egyedi módszerrel -, terhesség megelőzésére akarta felhasználni. Borosné nem adott neki a cérnából, de hamarosan meg is bánta. Volt ugyanis egy öreg tehenük, amelyet már nem akartak kihajtani a csordába, mert féltek, hogy elpusztul, ezért inkább otthon etették. Ekkor Jutka férje volt a csordás, és nagyon megneheztelt Borosékra, mert ha eggyel kevesebb tehenet kellett őriznie, a fizetése is csökkent. Elment tehát a gazdához, hogy hajtsa ki a teheneket. Borosék nem vették komolyan a felszólítást, nem hallgattak rá. Másnap a tehén már nem is evett, nem is ivott. Hiába kínálták a legfinomabb takar66