Mészáros Ferenc: Pacsa története (Zalai Kismonográfiák 4., Zalaegerszeg, 1998)

Mészáros Ferenc: A község neve - Gazdasági és társadalmi változások a 18. században - Polgári és boszorkányperek

melt személy számára kötelezővé tették a tisztség elvállalását. A bíró önkormányzati szerepe a 15-18. századtól fogva folyamatosan háttérbe szorult, mert megnövekedtek a felsőbb hatalom által rárótt feladatok; maga a funkció azonban még a 19. században is létezett, bár gyakran változó feladatkörrel.

23 Az igazságszolgáltatás képlete egyszerűnek látszott: a parasztok egymás elleni panaszaikkal az urasághoz vagy tisztjéhez, a tisztek ellen a földesúrhoz, uruk ellen pedig a megyéhez fordulhattak jogorvoslatért. A rendelkezés végül óva intette az urakat a törvénytelenségtől, a visszaélésektől, nehogy az egyenlőtlenség újabb mozgalmakat gerjesszen. Az úrbérrendezés tehát rögzített egy állapotot, amely hazánkban 1848ig nem változott. Polgári és boszorkányperek A határvitákkal párhuzamosan gyakoriak voltak a polgárjogi perek. Ezeknek gyakori tárgya az öröklés, mely körül sok családi perpatvar keletkezett, és szinte mindig bírói döntéssel ért véget. Jellemző példa Kiss Ferenc esete, aki azért nem juthatott hozzá atyja örökségéhez, mert két helyi lakos azt állította, hogy ők fizették ki az atyja, Kiss Gergői adósságait, tehát őket illetik az anyagi javak. Hosszú ideig fizették a részleteket Rigácz Mihály uramnak: hol egy „megölő ártánt" adtak, hol pedig két ökröt hajtottak el tőlük az esedékes 50 Ft részlet fejében. Ők ketten aztán Kiss Ferencet kisemmizték, „attya halála után annyira kipusztétották, hogy semmit sem vehetett kézhez, aminek attya halála után rá köUött volna maradni."

24 Földesurak leszármazottaival is előfordult, hogy hasonló helyzetbe kerültek. A Raiki család leánya, Julia is sérelmezte, hogy miután atyja, Pál „az árnyékvilágbul ki mulotvolna, ő nem részesült Pacsán, Isaborban és Buberek Pusztában" az örökségből. A bírói döntés kedvezőtlen volt: „Atyjai Jók Leány ágat nem illetnek.".

25 Természetesen akkor sem minden öröklési eljárás zajlott le bírói segédlettel. Az utódok többnyire megegyeztek, hogy „két felé mérettetvén, kinek se több, se kevesebb fölgye vagy réttye ne legyen, hanem egyikének annyi, mint a másikának".

26 így aztán a hatóságra csak a mérés maradt, a döntést pedig a megye esküdtje és a szolgabíró hitelesítette. Néha „tyúkperek" is foglalkoztatták a bírókat. A feljelentés szerint Nagy Erzsébet fia, Kis Mihály tyúkjait „agyon hajtotta volna." A per folyamán kiderült, hogy mégsem a feljelentőé voltak az elpusztult állatok, de a harag így is megesett, és csúnya káromkodások, szidalmak hangzottak el, mint 65