Mészáros Ferenc: Pacsa története (Zalai Kismonográfiák 4., Zalaegerszeg, 1998)

Mészáros Ferenc: A község neve - Gazdasági és társadalmi változások a 18. században - Az úrbérrendezés

kent. Ezután az egész telkes jobbágy tartozott heti egy napot napkeltétől napnyugtáig (amely időtartamba beleszámították az oda-és visszautat, továbbá az etetést és az itatás is) „két vonyós marhával, a maga szekerével és ekéjével" dolgozni földesurának. Ha az úrnak kézi munkára volt szüksége, akkor a jobbágynak heti két napot kellett dolgozni. A korábbi állapotokhoz viszonyítva ez bizony jelentős rosszabbodást jelentett az itt élőknek. A nagy idénymunkák - kaszálás, aratás, szüret - idején az uraság a heti munkavégzést kétszeresére emelhette, bár később azt be kellett számítania. Nemcsak a jobbágyok, hanem a faluban élő zsellérek is tartoztak a földesúrnak robottal; akinek háza volt, az 18, a hazátlanok pedig 12 nappal. Ha a jobbágynak a kötelező robot és a saját munkája elvégzése után még maradt ideje, pénzért is vállalhatott munkát, arra azonban először ura tarthatott igényt. Nincs adat arra nézve, hogy a falu földesurai mennyire éltek az új lehetőséggel, és kihasználták-e az évi 52 nap fogatos, illetve 104 nap gyalogos robotot. A hosszú fuvart is szabályozták. Ezután a roboton kívül a jobbágyok minden négy egész telek után kötelesek voltak évente egy négyfogatos szekeret kiállítani, és legfeljebb 2 napi járóföldre fuvart teljesíteni. Igaz, ezt a kötelezettséget a nagy idénymunkák rovására nem volt szabad bevasalni vagy pénzzel megváltam. A ki nem használt fuvar elévült, a következő évre nem volt átvihető. A szállítási kényszer ezzel még nem ért véget, mert az ingyenes fa ellenében haza kellett vinni a földesúr fáját, a kilencedet és a hegyvámot pedig meghatározott helyre kellett eljuttatni, ellenszolgáltatás nélkül. Ha az eddig felsoroltakon kívül bármi más munkát követelt az úr, azt már be kellett számítani valamelyik szolgáltatásba. Az ingyenes munkavégzésen túl a pénzfizetés is állandósult: évi 1 forintot fizetett a jobbágy, egyik felét Szent György-napkor, a másikat Szent Mihálykor. Szabályozottak, de igen jelentősek voltak a természetbeni szolgáltatások: minden egész telek után járt az úrnak 2 csirke, 2 kappan, 16 tojás, 1 icce kifőzött vaj. A korábbiakkal ellentétben kötelező lett a kilenced. Minden terményből, kivéve a házhelyen termelt kerti veteményeket, a kilencedik rész az urat illette. Az állatok közül ide tartozott a bárány, a gida és a méhes. Ha ezek száma nem volt maradék nélkül osztható kilenccel, akkor pénzben is beszedhető volt a kötelező mennyiség. Ebben az esetben a bárány 4, a gida 3, a „Méhe kas" 6 krajcárt ért. A kilenced terhét csak az csökkentette, ha a jobbágy a földjén két ter63