Mészáros Ferenc: Pacsa története (Zalai Kismonográfiák 4., Zalaegerszeg, 1998)
Mészáros Ferenc: A község neve - Pacsa és környéke története a középkorban - Pacsa község története a középkorban
magukat a fennhatósága alól. A vizsgálat kiderítette, hogy a veszprémi püspök megfenyegette a kérdéses településeket. Mátyás király is tudomást szerzett az áldatlan állapotról, és hatalmi szóval vetett véget a vitának. 1472-ben ráparancsolt a veszprémi püspökre, hogy hagyja békén a falvakat, amelyek a továbbiakban a zalavári apátság birtokát képezik. 5 Az oklevél tehát hamis, akárcsak az 1024-re dátumozott kiegészítés, amely arra kötelezte az említett faluk papjait, hogy rendszeresen jelenjenek meg a zalavári apát gyűlésein. 6 E dokumentumok azt tanúsítják, hogy Pacsa és Rokolyán a 14. században jelentős település volt, tizedszolgáltatásai nagymértékben gyarapíthatták volna az apátság vagyonát. Számunkra még ennél is fontosabb Győrffy György megállapítása, mely szerint „Van ... az 1019-i oklevélnek egy olyan része, amely 11. századi birtokösszeíró ívre vezethető vissza." Ennek megfelelően 1019-ben esetleg létezett „az adományozott két királyi kápolna: a Szent György Pacsán és a Szent Lőrincz Rokolyánban. 7 Feltételezés, hogy Pacsán Szent István idejében alapították az egyházat és építették templomát. A község története folyamán mindig Zala megyéhez tartozott, ezért szorosan kötődött annak fejlődéséhez. A megye kormányzóját kezdetben comesnék nevezték. A honfoglalás idején már éltek itt szlávok, így a szó szláv megfelelőjéből, a zsupánból keletkezett a tisztség magyar megfelelője: ispán. Viselője a király embere volt, ő nevezte ki, és bármikor el is bocsáthatta. Elődeink a szláv medja szót is átvették, kissé magyarosították, így keletkezett megye szavunk, amely máig is egy meghatározott területet jelent. A király keze az ispán által a megye legkisebb településeire is elért. Különösen a határjárások végrehajtásakor volt ez érezhető. 1256-ban a pacsai nemesek birtokainak határjárásában arról is szó esett, hogy földjeik Dusnik felé a várszolgákéval határosak. 8 Ebben az időben a megyék a királyi hatalom közvetlen irányítása alatt álltak. Amikor a század derekán Balase Zala hadnagy és a várjobbágyok perbe fogták Pacsa melléki Györké fiait, Máté fiait és Csuda fiát, Pál klerikust, azt állítván róluk, hogy várjobbágyok és nem nemesek, ők az országbíróhoz fordultak, aki igazolta, hogy régi nemes családokról van szó. Ezt a király is megerősítette, és birtokaik védelmében elrendelte a határjárást. Ebből tudjuk, hogy ebben az időben várszolgák is éltek itt, akiknek földje határos volt a Rajkiak Buken-Bökény nevű birtokával. 9 1271-ben Atyusz comes birtokait is elhatárolták a pacsai várszolgák és a nemesek, így Illés pap fivérei, valamint Bakó és Szentös földjeitől. Feljegyezték, hogy a határjárásnál „13-an voltak jelen közülük és még többen is voltak." 10 34
