Mészáros Ferenc: Pacsa története (Zalai Kismonográfiák 4., Zalaegerszeg, 1998)

Kvassay Judit: Pacsa története a római kortól a középkor végéig a régészeti leletek tükrében - Középkor (11–17. század)

rületén és környékén végzett ásatások megfigyelései bizonyítják. A települések akkor néptelenedtek el, amikor a honfoglaló magyarok a 10. század közepe táján ténylegesen megszállták a területet a Zala-folyó völgyéig. Erről a megszállásról tanúskodnak a Zalaszentgróton feltárt sírok, amelyekben a honfoglaló magyar katonai vezető réteg jellegzetes emlékanyagát (lószerszám, íjés, tegezmaradványok, nyílcsúcsok, fokos, valamint ékszerek) találták meg. Valószínűleg hasonló korú temetkezéseket bolygattak meg Pakod belterületén is, amelyek leletei, sajnos, elkallódtak.

22 A Zalától délre és nyugatra eső, tágas, lakatlan vidék, a gyepű, a nyugati szomszédokkal szemben határvédő sáv szerepét töltötte be. A helyzet gyökeresen megváltozott 955, az augsburgi csatavesztés után. A honfoglaló magyarok a Kárpát-medencébe való érkezésük óta is folytatták megszokott, nomád életmódjukat, amihez hozzátartozott, hogy bőséges jutalom, vagy gazdag zsákmány fejében könnyűlovas seregük támogatta a hadi segítségért hozzájuk forduló uralkodókat. Csapataik így kalandozták be Nyugat-Európát, de délkelet felé egészen Bizáncig (ma Isztambul) eljutottak. Az Augsburgnál elszenvedett verség után nyugat felé többé nem indult kalandozó hadjárat. Ezért szokás a 955-ös évet a magyar történelem egyik fordulópontjának tekinteni, amikortól megkezdődött a letelepedés és a nyugati életforma átvétele. Az állandó szálláshelyek mellett kialakultak a több generáción keresztül folyamatosan használt temetők, amelyekben már rendezett sorokban helyezték földbe a halottakat. Elmaradtak mellőlük a katonáskodó honfoglalókra jellemző fegyverek és a lószerszám tartozékai. Jámbor földművesekhez illően egyszerű üveg, bronz, ritkábban ezüst ruhadíszekkel és ékszerekkel helyezték a sírba az elhunytakat. Ezek a 10. század vége és a 11. század vége közt használt temetők Zala megye területén a Válicka-völgyéig találhatók meg. Pacsa környékén Hahót, Pölöske és Zalaszentmihály határában kerültek elő eddig ilyen temetkezések.

23 Középkor (11-17. század) Megyénknek a Zala-folyótól nyugatra és délre eső területei a 10-11. század fordulójától kezdtek benépesülni, amikor a magyar állam megerősödésével a határ egyre nyugatabbra tolódott. Ekkor alakult meg a mai megye elődje, Kolon vármegye. A 11-12. század fordulóján a megyeközpont áttelepült Zalavárra, az I. István által alapított benedekrendi kolostor mellé. Az új központ nyomán kapta a közigazgatási egység a Zala megye megjelölést. A 12. századtól kezdve az egykori lakatlan határvidék minden szempontból felzárkózott az ország többi részéhez: falvakkal népesült be a terület, templomok, kolostorok, várak épültek. 25