Mészáros Ferenc: Pacsa története (Zalai Kismonográfiák 4., Zalaegerszeg, 1998)
Kvassay Judit: Pacsa története a római kortól a középkor végéig a régészeti leletek tükrében - Középkor (11–17. század)
Az I. István király által létrehozott közigazgatás alapja a vármegyerendszer volt, amelyben a várkatonák, korabeli nevükön várjobbágyok (jobagiones castri) képviselték a királyi hatalmat az ispán vezetése alatt. Pacsa Árpád-kori lakói is ilyen várjobbágyok voltak, akiknek neve első ízben egy 1251-ben kelt oklevélben szerepel. A falu keletkezési idejének pontos meghatározására nem áll rendelkezésünkre forrás, a fenti adat alapján annyi bizonyos, hogy a 13. század közepén már létezett a település. (A zalavári apátság 1019-re keltezett alapítólevele, amelyben említik a pacsai Szentgyörgy kápolnát, valójában 14. század eleji hamisítvány. 24 Ezen tény, valamint Zala megye 10-11. századi történetének ismeretében alaptalan az a feltételezés, hogy már all. század elején létezett volna a kápolna, és körülötte a falu.) A terepbejárások alkalmával a felszínen gyűjthető edénytöredékek sem adnak, sajnos, közelebbi támpontot az időrendi kérdés megválaszolásához. Csak annyit lehet róluk megállapítani, hogy az Árpád-korban (1113. század) készültek, finomabb kormeghatározást nem tesznek lehetővé. Viszont, előkerülésük helye alapján következtetni lehet a középkori falu kiterjedésére és szerkezetére, amint azt az alábbiakban bemutatjuk. Sajnálatos továbbá, hogy a Szentgyörgy kápolna maradványainak felkutatása mindezidáig még nem történt meg, pedig az épület alaprajza, mérete és építészeti részletei a kerámialeleteknél sokkal biztosabb támpontot nyújthatnának a templom és a falu keletkezésére nézve. A régészeti terepbejárások során a mai belterület déli szélén, a Petőfi Sándor utcában, valamint a belterülettől délre és délnyugatra, Principális-csatornába (középkori nevén Kanizsa-folyó) tartó kis ér két partján, a Sándor- és a Széna-rét-dűlőben lehetett középkori edénytöredékeket (köztük az Árpád-kora jellemző formájú és díszítésű fazekak, fedők darabjait, valamint a 14-15., illetve a 16-17. században készített kerámiatárgyak töredékeit) összegyűjteni. 25 Hasonló laza faluszerkezet - amikor egy vízfolyás mindkét partján, egymástól 50-100 méteres távolságban helyezkednek el a településrészek - figyelt meg Müller Róbert a Göcsejben végzett terepbejárásain, 26 de az ország más részein is fellelhető e jelenség. 27 Az oklevelekben feltűnő Kispacsa és Egyházaspacsa nevek szintén ilyen különálló falurészek jelölésére szolgálhattak. A középkor valamennyi szakaszából megtalálható régészeti leletek - az írott forrásokkal összhangban - mutatják, hogy Pacsa folyamatosan lakott település volt az Árpád-kortól kezdve. Az, hogy a falu belterületének központjában, a templom körül csak a középkor későbbi szakaszaiból származó kerámialeletek kerültek elő 28 csupán annak a következménye, hogy az évszázadok óta benépesített részen a korai településnyomokat már vastag feltöltés takarja, azok csak földmunkák során bukkanhatnak napvilágra. A 14-17. század eseményeinek felvázolásától itt eltekintünk, mert azok 26
