Mészáros Ferenc: Pacsa története (Zalai Kismonográfiák 4., Zalaegerszeg, 1998)

Kvassay Judit: Pacsa története a római kortól a középkor végéig a régészeti leletek tükrében - Honfoglalás kor (10–11. század)

a területet. Ezt bizonyítják azok a temetők, amelyben avar és szláv módra egyaránt temetkeztek. (Az előkelő avarok teljes pompával, a férfiak esetében teljes fegyverzettel helyezték a sírba az elhunytakat és lovaikat is velük temették, míg a szlávok elhamvasztották halottaikat és a hamvakat tették sírgödörbe vagy urnába. Nem számít ritkaságnak az sem, hogy egyazon sírgödörben található csontvázasán és hamvasztva temetett halott.) A 7. század utolsó harmadában átmenetileg ismét elnéptelenedett a vidék, csak a 8-9. század fordulóján települt be újra, de akkor már a frank birodalom fennhatósága alá tartozott. (A germán eredetű frankok állama az 5. század folyamán a bomlófélben lévő római birodalom észak-nyugati területein jött létre. Hatalmukat fokozatosan terjesztették dél és kelet felé. Fénykoruk a 8-9. század fordulójára, Nagy Károly király uralkodásának időszakára esik.) Az életmódban kevés változás történt; továbbra is egyszerű, félig földbe mélyített házakban laktak, halottaikat avar-szláv szokás szerint temették el. Egyedül a frank típusú fegyverek és ékszerek feltűnése jelzi a helyzet megváltozását. A dombvidék ebben az időszakban is ritkán lakott volt, Pacsa körül csak Gelseszigetről

17 ismert településnyom. Söjtörről pedig temető. 840 körül jelentős fordulat állt be a terület történetében, akkor ugyanis a frank király a mai Zalavár határában - korabeli nevén Mosaburg - birtokot adományozott a trónjáról letaszított nyitrai fejedelemnek, Pribinának. A szláv (morva) herceg frank hűbéres lett, új birtokán letelepítette vele menekült kíséretét; várat és templomokat emeltetett. A Nyugat-európai mintára szervezett kis tartomány már keresztény vezető rétege, szemmel láthatóan, békésen megfért az itt talált pogány avar-szláv lakossággal. Szálláshelyeik és temetőik a zalavári központ környékén sűrűsödtek;

18 Pacsához legközelebb Alsórajk határában tártak fel egy, eben a korszakban használt temetőt.

19 A fentiek alapján érthető, hogy a főbb közlekedési útvonalaktól távolabb, a zalai dombok közt fekvő Pacsa határában végzett felszíni gyűjtések során mindössze két esetben lehetett népvándorlás kori településre utaló nyomokat találni: a mai belterület déli széle közelében, a Sándor-dűlőben 7. századi, a felsőrajki határnál pedig 8-9. századi edénytöredékek

20 jelzik az avar kor korai, illetve a második esetben késői szakaszában keletkezett szálláshelyet. Honfoglalás kor (10-11. század) Honfoglaló őseink a 9. század legvégén vették birtokba a Kárpátmedence keleti felét. Az akkor még frank érdekeltségi területnek számító Dunántúlra 900-ban terjesztették ki fennhatóságukat. Ez békés úton történt, nem űzték el az itt élő avar-szláv lakosságot, amint a Mosaburg (Zalavár) te24