Mészáros Ferenc: Pacsa története (Zalai Kismonográfiák 4., Zalaegerszeg, 1998)

Mészáros Ferenc: A község neve - Válság és felemelkedés (1929–1939) - Nehéz idők (1929–1933)

sütőiparos 2 szabó 21 szobafestő 1 takács 7 vendéglős 7 gyáros 1 Az 1933-as éves értékelő közgyűlés csak másodszorra lett határozatképes, akkor is csak 79 fő jelent meg. Az összejövetel zaklatottabbnak ígérkezett a korábbiaknál, ezért az elnök nyugodt tárgyalásra intette a megjelenteket, de hiába. Amikor a beszámolóban elhangzott, hogy „az iparosság az ipartestület részéről csak igazságot tapasztalt",

21 egy hang bekiabált: „Igen, T nélkül!" Az ülés majdnem botrányba fulladt, csak nehezen csillapodtak a kedélyek. Többen sokallták a jegyző havi 50 pengős fizetését, a tényleges ügyek tárgyalása során azonban kiderült, hogy a súlyos válság közepette is 118 pengő maradvánnyal zárták az évet, mire továbbra is lelkesen megszavazták a korábbi összeget. Abban mindenki egyetértett, hogy az önsegélyező működése létkérdés volt: 71 iparos csak a szervezettől kapott olcsó hitel segítségével tudott talpon maradni. A közgyűlés így összegezte az iparosság sorsát: „A hazának minden munkás osztálya szenved, de olyan gyötrelmes napokat alig él más, mint az adókkal sújtott, de a kereseti lehetőségtől megfosztott kisiparos. Napok, sőt hónapok telnek el tétlenül." Az elnök zárszavában köszönetet mondott Landi Ferenc jegyzőnek, „aki fáradhatatlan munkásságával, az iparosságot védő alkotásával életet adott az intézménynek."

22 A közgyűlés, amely pár órával előbb még sokallta Landi tiszteletdíját, most zajos ünneplésben részesítette jegyzőjét. A válság kevésbé viselte meg a téglagyárat, amelynek tulajdonosa most látta szükségesnek, hogy írásban rögzítse feszes munkarendjét, mely alapjaiban hasonlított a többi üzeméhez, de az iparág sajátosságainak megfelelően átdolgozták, és jóval részletesebb volt a megszokottnál. Új munkaerőt az üzem vezetője vagy helyettese vehetett fel 14 éves kortól az alábbi munkakörökre: sárkészítő, téglahordó, téglarakó, tüzelő és fedélcserépgyártó. A munkaidő 14-16 éveseknek 7:00-18:00-ig, a többieknek 6:00-20:00ig tartott. Közben 8:00-8:30-ig, 12:00-12:30-ig és 16:00-16:30-ig étkezési szünetet tartottak, ami egyben pihenőidő is volt. Nőket 22:00-5:00-ig tilos volt foglalkoztatni, kivéve, ha baleset történt vagy halaszthatatlan munka adódott. A munkaidő soha nem haladhatta meg a 13 órát, és minden ledolgozott 6 óra után 1 óra szünet járt, a műszak befejeztével pedig legalább 10 órás, 159