Mészáros Ferenc: Pacsa története (Zalai Kismonográfiák 4., Zalaegerszeg, 1998)

Mészáros Ferenc: A község neve - Válság és felemelkedés (1929–1939) - Nehéz idők (1929–1933)

megszakítás nélküli pihenést kellett biztosítani minden dolgozónak. A munkások hetente kapták meg a bérüket, amelyből levonták a betegbiztosítási járulékot és az esetleges büntetések összegét, amit azonnal be is fizettek a munkássegélyező alapba. Az alkalmazottak általános kötelességeit az alábbiakban jelölte meg a munkarend: a gyár érdekeit előmozdítani, annak hírnevét szem előtt tartani, pontos, lelkiismeretes munkát végezni, engedelmeskedni. A jelentős munkaerő-kínálat elősegítette a munkafegyelmet. Súlyos megtorlás járt annak, aki az előírások ellen vétett: az indokolatlan késést vagy a munka abbahagyását 10-50 pengőig terjedő pénzbírsággal büntették, aki a kijelölt védőkészüléket nem használta, akár 200 pengőt is fizethetett, az okozott kárt a munkásnak meg kellett térítenie. A tulajdonos komoly tilalmi listát is összeállított, amely szerint tilos volt: az üzem területére idegeneket bevinni, szeszes italt fogyasztani, a másik munkás munkaterületén tartózkodni, munka közben dohányozni, munkaszünetben az arra kijelölt helyen kívül dohányozni. A munkarend záradéka a munkamorált volt hivatott megalapozni: „Megbízunk munkásaink kötelességtudásában, becsületérzésében, hogy a pénzbírságra szükség nem lészen, hanem a legközelebbi elöljáró intése is elég lesz."

23 A szóbeli figyelmeztetés általában tényleg elégnek bizonyult, hiszen az üzemben akkor már jól összeszokott gárda dolgozott, gyakran egy-egy család több generációja is, akik megbecsülték ezt a nehéz, de aránylag jól fizető munkahelyet, különösen 1932-ben. A munkaviszony létesítésének és megszüntetésének feltételeit a többi üzem munkarendjéhez hasonlóan a vonatkozó törvény értelmében határozták meg.

24 A termelőmunka a gyár belső rendje szerint folyt, dolgozóinak állandó munkát biztosított, a környéket pedig kitűnő téglával és tetőcseréppel látta el. Sokszor volt napirenden az egészségügy. A pacsai járás 33 községének 32.500 lakosa 6 orvosi körhöz tartozott, Pacsa, Zalaapáti, Nagykapornak, Búcsúszentlászló, valamint - a járáson kívül -, Garabonc és Gelse székhelynél. Különösen nagy volt a pacsai kör területe: Pacsa, Zalaszentmihály, Dióskál, Szentpéterúr, Zalaigrice, Vörü, Felsőrajk, Pötréte és Alsórajk tartozott hozzá. A hatalmas körzet ellátása a korabeli utazási és hírközlési viszonyok között szinte megoldhatatlannak tűnt. Az említett községek létszámarányuknak megfelelően járultak hozzá a költségekhez: 160