Mészáros Ferenc: Pacsa története (Zalai Kismonográfiák 4., Zalaegerszeg, 1998)

Mészáros Ferenc: A község neve - Válság és felemelkedés (1929–1939) - Nehéz idők (1929–1933)

Már csak a kerítés választotta el a csendőröket a tömegtől, amikor lövések dördültek, aztán rövid szünet után még egyszer is megszólaltak a puskák. Rémület szállta meg a vásár népét. Előbb döbbent csend, majd óriási kavarodás támadt. Volt, aki a földre vetette magát, mások futásnak eredtek. Két fiatalember azonban már nem tudott felkelni: mindkettőjüket halálos lövés érte. Az egyik Kis József pötrétei gazdálkodó volt, özvegy édesanyjának egyetlen támasza. Élt 25 évet. A mási Kámán József pacsai lakos. О 18 éves volt. Mindketten messze álltak a csendőröktől, ami azt bizonyítja, hogy azok nem a közvetlen támadókra, hanem vaktában a tömegbe lőttek. Közben valaki félreverte a harangot is, ami mindig veszélyt jelzett. Ma sem tudjuk, hány lövés dördült el. Az aznap készült helyszínrajz azt mutatta, hogy a lövés helyétől mintegy 150 m-re levő Otthon vendéglő falán a golyók becsapódási magassága 30-217 cm között mozgott Volt, aki figyelmeztető lövést is vélt hallani, megesküdni azonban nem mert rá. Sokan megsebesültek, de csak titokban keresték fel az orvost. Ezekben a percekben érkezett meg Zalaegerszegről a távirat, hogy a végrehajtást abba kell hagyni, és a lefoglalt állatokat vissza kell adni. Késő volt. A szolgabírónak már nem maradt más feladata, mint a vásár bezárása. A plébános még feladta az utolsó kenetet a halottakra, majd letakarták őket, és őröket állítottak melléjük. Az eseménynek óriási országos visszhangja támadt. Országos lapok cikkeztek róla, és parlamenti vita tárgyát is képezte. Helyben is széleskörű vizsgálat indult. A nyomozók mindenáron felbujtókat kerestek, hogy a lelketlen lázadókra hárítsák a felelősséget. A vizsgálat elhúzódott: május 12-én ért véget, azután került az ügy a nagykanizsai törvényszék elé. Az elsőfokú ítélet októberben született meg: tíz főt talált bűnösnek hatóság elleni erőszak vétkében. Büntetésük egy hónaptól nyolc évig terjedt. A Pécsett hozott másodfokú ítéletből tudjuk, hogy az elsőfokú tárgyaláson nem vették figyelembe a csendőrök kihallgatási anyagát, a boncolási jegyzőkönyveket, amelyekből egyértelműen kiderült hogy a csendőrök háttal állókra tüzeltek, valamint azt a tényt, hogy a vádlottak vallomása nem egyezett a csendőri jelentésben és a tárgyaláson. A csendőrök és a hivatal felelősségét mégsem firtatta senki, a jegyzőkönyvek nem is maradtak fenn. A vádlottakat úgy mentették fel, hogy a vizsgálati fogságot beleszámították a büntetésbe.

12 Az esemény mély nyomot hagyott a lakosságban. Amikor a Magyar Televízió 1972-ben dokumentumműsort készített a vásár 40. évfordulója alkalmából, még mindig sokan voltak, akik nem merték elmondani azt, amit 155