Mészáros Ferenc: Pacsa története (Zalai Kismonográfiák 4., Zalaegerszeg, 1998)

Mészáros Ferenc: A község neve - Válság és felemelkedés (1929–1939) - Nehéz idők (1929–1933)

1932-ben gyermekként vagy ifjúként láttak. A lakosság fizetőképességének csökkenésével párhuzamosan romlott az iparosok helyzete is. A legtöbb mester elbocsátotta a segédeit, akik aztán engedély nélkül, titokban dolgoztak tovább, nyilván valamivel olcsóbban, mint volt gazdáik. Akikről ez kiderült, azonnal feljelentették, a hatóság pedig megindította ellene az eljárást. Tipikus példának mondható egy asztalossegéd esete, akiről bebizonyosodott, hogy készített egy ruhásszekrényt, egy ágyat, néhány képkeretet, továbbá üvegezést is vállalt. A fiatalember megértette a vádat, de nem érezte magát bűnösnek, mert elhelyezkedni nem tudott, élnie pedig kellett valamiből. Bármilyen csekély bérért elment volna dolgozni, de a mesterek nem alkalmazták, arra hivatkozván, hogy nekik sincs munkájuk. Ezért volt ő kénytelen „iparkihágás mellett" kenyerét megkeresni. Összesen 25 pengő értékű munkát végzett, amiért 5 pengő büntetést szabtak ki rá, de nem tudta kifizetni. A hivatali eljárás minden lépcsőjét megjárta: 1931. október l-jén jelentették fel, és az 5 pengő kifizetése helyett két napi elzárásra ítélték, amit azonban a hosszadalmas eljárás miatt csak 1932januárjában töltött le a helyi börtönben.

13 Néhány segédnek szerencséje volt, és munkát talált magának, de kereseti lehetőségeik nagyon különbözőek voltak: Horváth Imre napi bére a járási székház felújításakor 4,5 pengő

14 Karlovics Ferenc cipészsegéd napi bére 2 pengő Tamás Gyula szabósegéd napi bére 1 pengő Pálfy László asztalossegéd napi bére 2 pengő

15 Az előbbiekhez képest tisztességesen megfizették a népszámláló biztosokat: ők napi 8 pengőt kaptak. A jegyző érezte, hogy meg kell indokolnia az összeget: az összeírok sáros, lucskos időben dolgoztak, az adatok összesítéséhez pedig saját lámpavilágukat használták fel.

16 Az iparosság helyzetének romlását jelzi az a beadvány, amelyet a főszolgabíróhoz intéztek. Lényege az alábbi pontokban foglalható össze: 1929-hez képest az adó változatlan maradt, míg a jövedelem jelentős mértékben csökkent. A túlzott adózás tönkreteszi az adóalanyt, és ez nem lehet a cél. Ne csak a kontárt, hanem annak munkaadóját is büntessék meg. A nagy adó miatt már az ipartestület léte forog kockán, mert a tagok egy része a tagdíjat sem tudja kifizetni. A járási ipartestületben ekkor 500 pengő hátralékot tartottak nyilván, ami mindössze 15 pengővel kevesebb, mint a helyi földbirtokos, Szentmihályi Dezső évi adója. '

7 A főszolgabíró válaszáról nincs adatunk. 156