Mészáros Ferenc: Pacsa története (Zalai Kismonográfiák 4., Zalaegerszeg, 1998)

Mészáros Ferenc: A község neve - Válság és felemelkedés (1929–1939) - Nehéz idők (1929–1933)

A pacsai jegyző még előrelátóbb volt. A főispánt - valószínűleg a tüttösi események hatására -, arra kérte telefonon, hogy engedélyezze a végrehajtás elhalasztását. Amit a főispán az egész járásra vonatkozóan nem mert megtenni, azt Pacsa községnek engedélyezte, így nem is került sor a faluban állatok lefoglalására. Zalaszentmihályra ez nem vonatkozott, ezért ott az adótiszt megkísérelte rávenni az adóhátralékos gazdákat, hogy maguk hajtsák el állataikat a vásárra, és a vételárból fizessék ki adósságukat. Néhányan bele is egyeztek, két gazda azonban megtagadta az engedelmességet. Ekkor a végrehajtó a magával vitt 7 hajcsár és a 3 csendőr segítségével elkobzott 7 marhát, és a menet megindult Pacsára, a vásárra. A zalaszentmihályi jegyző telefonon jelentette az állatfoglalást a főszolgabírónak, de az incidensről nem szólt: állítólag azt nyilatkozta, hogy nyugalom van. Amikor az adótiszt a pacsai határhoz ért, már figyelmeztették, hogy nem tudja eladni az állatokat, „inkább őt fogják megenni."

11 A hír előbb érkezett, mint a végrehajtó, akit már be sem engedtek a vásártérre, és agyonveréssel fenyegették. A csendőrök parancsnoka sípjellel összehívta társait a végrehajtó védelmére, de a felbolydult tömeget így sem tudták feloszlatni. Fegyverhasználattal fenyegetőztek, mire a tömeg ellenük fordult. A végrehajtó sem akart engedni: úgy döntött, hogy a lefoglalt állatokat behajtatja a faluba, és ott értékesíti. El is indult, de alig tehetett meg 50 métert, az elégedetlen tömeg útját állta. Azonnali agyonveréssel fenyegették a végrehajtót, a hajcsárokat és a csendőröket. A helyzet a végsőkig feszült. A végrehajtó belátta, hogy nem tudja értékesítem az állatokat, ezért úgy döntött, hogy valamennyit szabadon engedi, de már késő volt, a tömeg nem csillapodott. A hajcsárok eltűntek, a csendőrök pedig közrefogták a végrehajtót, és elmenekültek a Cseke patak völgyében, a mezőn át az iskola felé. A vásárban jórészt csak azok maradtak, akik a jószágra vigyáztak, mintegy 100-150 ember a menekülőket üldözte, a többiek arra törekedtek, hogy valahol eléjük kerüljenek, és bekerítsék őket. Néhány helybeli tudta, hogy a patak partjáról csak az iskola kertjén át lehet feljutni, ezért a gyorsabbak már ott várták az érkezőket. A végrehajtó bemenekült az iskolába, a csendőrök pedig megkísérelték feloszlatni a zsibvásár résztvevőivel megszaporodott tömeget. Minden felhívás és fenyegetés hasztalannak bizonyult. A hét csendőr sorfalat állt az iskola és a templom között, de egyre veszélyesebbé vált a helyzetük: kövek, üvegek, botok röpültek feléjük, és a vásári nép fenyegetően közeledett hozzájuk. A békés vásárlás félbemaradt, egyre többen indultak az iskola felé. 154