Mészáros Ferenc: Pacsa története (Zalai Kismonográfiák 4., Zalaegerszeg, 1998)

Mészáros Ferenc: A község neve - Válság és felemelkedés (1929–1939) - Nehéz idők (1929–1933)

A kis-és törpebirtokosok helyzetét még nehezítette, hogy az előző évben hatalmas jégeső volt a falu határában, amely a gabonatermés nagyobb részét elpusztította, ezért a lakosság többsége nem rendelkezett tartalékkal. Az iparcikkek ára az átlagosan 1 pengő napszámhoz viszonyítva továbbra is magas volt: 1 db munkásing 2,40 pengő 1 db munkásnadrág 2,50 pengő 1 db munkásbakancs 7,00 pengő 1 db ünnepi ing 3,50 pengő 1 db kalap 6,00 pengő 1 db ünnepi öltöny 80,00 pengő

8 A lakosság egyre nehezebben fizette ki a közterheket, az állam pedig a legsúlyosabb behajtási módot, a végrehajtást is kilátásba helyezte. A falu küldöttsége azt kérte a főispántól, hogy halassza el az 1932. január 4-6-ára tervezett végrehajtást, de az így kiharcolt idő sem bizonyult elegendőnek, ismét a főispánhoz fordultak, aki ekkor már nem mert saját hatáskörében intézkedni, és a pénzügymimsztériumhoz fordult. A válasz megkésett a bürokrácia útvesztőiben, ezért a hatóságok megkezdték a végrehajtás előkészületeit. Pacsatüttösben egy adótiszt csendőri segédlettel már február 17-én három gazdától négy állatot hajtott el. Többet is akart, „de a község hangulata olyan izgatott volt, hogy ellenszegüléstől lehetett tartani."

9 Az elhajtott állatokat a tulajdonos határozott tiltakozása ellenére a pacsai malom istállójába zárták, de félő volt, hogy az elkeseredett emberek fölgyújtják az épületet. A jegyző azzal szerette volna megnyugtatni a fölháborodott gazdákat, hogy „rajtuk semmi sérelem nem esett, mert a végrehajtó teljesen a fennálló törvények értelmében járt el."

10 A tüttösiek ebben nem nyugodtak meg, még aznap éjjel feltörték az istálló ajtaját, és hazaengedték az állatokat, így azokat már nem vihették másnap a vásárra, s a tettest soha nem is keresték. Mint később kiderült, fiatal legények vállalták a kockázatos akciót. Ilyen előzmények után virradt fel a végzetes február 18-i vásár napja, amelyen a szokott kép tárult a szemlélődő elé. A vásártéren bonyolították le az állatvásárt, a falu főutcáján zajlott a kirakodó-és zsibvásár. A felhajtott állatok száma 2.000 körül mozgott, és mivel minden felhajtott állattal legalább két személy érkezett, hatalmas tömeg gyűlt össze a vásártéren. Megjelentek az olasz és osztrák kereskedők, akik most is jó üzletre számítottak. Minden a megszokott módon indult, a hatóságok azonban már sejtettek valamit, mert a karhatalmat megerősítették: hét csendőr cirkált a tömegben. 153