Mészáros Ferenc: Pacsa története (Zalai Kismonográfiák 4., Zalaegerszeg, 1998)

Mészáros Ferenc: A község neve - Az első világháborútól a gazdasági válságig (1914–1929) - A gazdasági és politikai helyzet megszilárdulásának időszaka (1923–1929)

mély nem jelent meg. Az ügy a főszolgabíró elé került, aki beidéztette a hiányzókat, és igazolást kért tőlük, s annak híján 1.000 koronára büntette őket. Ebben az esetben 26 személy volt kénytelen fizetni. A befolyt összegből napszámosokat fogadtak, akik elvégezték a munkát a hiányzók helyett. Később egyre többen küldtek maguk helyett napszámost, mivel a távolmaradók zöme általában kereskedő és iparos volt, akik így jobban jártak.

9 1923 nyarán lehetőség kínálkozott állami kislakások építésére, de a község nem tudta ezt kihasználni, mert egyetlen házhely sem állt rendelkezésére; a közelmúltban minden alkalmas területet kiparcelláztak, és még nem tudtak újabbakat kijelölni. A házhelyhiány tehát nem a képviselőtestület hanyagságát, hanem a fokozott lakásépítési kedvet jelezte.

10 Hirtelen nem is tudtak volna nagyobb összeget előteremteni, mert a járási székház felújításához kellett hozzájárulni, s annak megtagadása rövidlátásra vallott volna, hiszen rendes székház híján a székhely rang is veszélybe kerülhetett volna. A lakosságtól erre a célra holdanként 2 kg búzát is szedtek; összesen 8.000 kg gyűlt össze. Fizetni való pedig volt bőven: az alispáni leirat arra utasította a főszolgabírót, hogy „az un. tanácsköztársaság ideje alatt a járási intézőbizottságok által felvett összegeket a nagykanizsai állami pénztárba fizesse be."

11 Szerencsére nem volt nagy a számla: mindössze 4.888 koronára rúgott. A föllendülés jelét láthatjuk abban, hogy a község 1924. szeptemberében jégverem építését határozta el. Ez a vállalkozás már a következő télen munkát is adott sok szegény embernek, akik a temető melletti tó jegéből a szükséges mennyiséget beszállították a verembe.

12 1924-ben a község többi üzeméhez hasonlóan a Pacsai Gyümölcsértékesítő és Szeszfőző Szövetkezetben is elkészült a munkarend, mely tartalmában hasonló a téglagyáréhoz, a különbségek az üzem sajátosságaiból adódnak: • a hanyagság 10-100 koronáig büntethető; az összeget a munkások megsegítésére használták fel; • a munkásbiztosító pénztárba kötelező a belépés; • a betegszegélyezésnek felét, a betegbiztosítást pedig teljes egészében a tulajdonos fizeti; • a kölcsönös felmondási idő szerződés hiányában 8 nap. Az azonnali felmondás részleteit ebben az üzemben is a törvény szabályozta. A munkarendben ugyan nem szerepel, de a hajdani dolgozók elmondása szerint nagyon szigorúan vették a munkaidő alatti alkoholfogyasztást. Bármennyire jó is volt a kereset, sokan voltak kénytelenek idő előtt távozni, mert nem tudtak ellenállni a kísértésnek. A pénz elértéktelenedését jelzi, hogy a köztisztviselők és egyéb alkalmazottak közül egyre többen szerették volna fizetésüknek legalább egy részét 136