Mészáros Ferenc: Pacsa története (Zalai Kismonográfiák 4., Zalaegerszeg, 1998)

Horváth László András: Pacsa története a kezdetektől a római hódításig - Rézkor (kb. i.e. 3500–2500-ig)

erős földsáncokkal is erősítették, ami a korszak nyugtalan voltára utal. Közel sem ismerjük olyan jól Közép-Európa történetét ebben az időszakban, hogy megmondhatnánk, vajon az említett erődített településeket, ezeket a legkorábbi földvárakat északról vagy éppen dél felől érkező támadások ellen építették. Ma valószínűbbnek látszik a dél elleni védekezés. Ekkor a Feketetenger vidékéről jelentős méretű népmozgások indultak ugyanis nyugati irányba, melyek a későbbiekben alapvetően átalakították Közép- és DélkeletEurópa korabeli „politikai" térképét. Nehéz lenne megmondani, vajon hány település sorolható a Pacsán felsoroltak közül ehhez az időszakhoz. Az igazsághoz tartozik, hogy a község területének földrajzi adottságai nemigen kedveztek a magaslati telepek kialakításának, így legfeljebb a korszak síksági telepeivel számolhatunk. A Dunántúl területéről ma már számos helyről ismerünk olyan, nagy méretű réztárgyakat, főként baltákat, amelyek névadói az említett történelmi korszaknak. Ezek, sajnos, mind véletlenül felszínre került, un. szórvány leletek és így információértékük csekély. Jelenlétük azonban biztossá teszi, hogy ilyeneket nemcsak az Alföld, hanem a Dunától nyugatra eső vidékeken is használtak. Még vita tárgyát képezi a tudományos kutatásban, hogy milyen módon alakult ki a következő kultúra, melyet első lelőhelyeinek elterjedése alapján Balaton-Lasinja-kultúrának nevezünk. Az egyik elképzelés szerint ez a megelőző lengyeli kultúrából jött volna létre (BÁNFFY 1995), a másik szerint délről érkező népcsoport(ok) hozták volna magukkal az addigitól gyökeresen eltérő új ismereteket (KALICZ 1969-70; KALICZ 1987-88). Nagyméretű ásatások hiányában nehéz összehasonlítani érdemben a két korszakot. A településtörténeti tanulságokból azonban néhány következtetés így is levonható. A Balaton-Lasinja-kultúra népe hasonlóan sűrűn lakta Zala megye területét, mint a lengyelié. Itt is igaz azonban, hogy a ma regisztrálható telepek nem mind voltak egy időben lakottak, de ez az említett településsűrűségen nem sokat változtat. Kétségtelen tény, hogy gyakran ugyanazt a földrajzi helyet választotta mindkét kultúra településterületül, de ez önmagában, más ide vonatkozó adatok ismerete nélkül még nem bizonyítéka a folyamatos továbbélésnek. Az egyes falvak mérete erősen különböző, de még belső szerkezetük sem tekinthető egyformának. Ezt a felszíni leletek alapján is nagy biztonsággal eldönthetjük. Ebben a korszakban is ismerünk magas dombtetőkön épített falvakat, de hogy ezeket mesterségesen erődítették is volna, arról nincsenek adataink. Pacsa környékén a Balaton-Lasinja-kultúra tizenhét eddig megismert településével a lengyeliénél is magasabb lelőhelykoncentrációt mutat. Hasonlóan van ez a község nagy környékén, a Szévíz és a Principális medencéjének déli felében.

2 A temetkezések gyakorlatilag teljes hiánya jelentősen nehezíti a kultúra képének teljességre törekvő összeállítását. A más területe11